A Hajnali csillag peremén kötet ugyan nem él ezzel a KAF-nál szokásosnak mondható ajánló formulával, de e nélkül is tudjuk: versei a felnőtteket is megszólítják, sőt olykor az úgynevezett felnőtt kötetekből ismerős versekre bukkanunk a gyerekversek között. És nem csak a limerickek és a badar versek humora, nem csak az ismert szerzők ismert és szeretett műveire utaló rájátszások vagy a pazar szójátékok kacsintanak ki a felnőtt olvasók – a felolvasók – felé, de egyes versek szomorúsága is. A kötet egyik kiemelkedően szép darabjában, a Nekeresdország király vagyok című költeményben egy szerető apa torokszorító boldogsága és bánata szólal meg mesebeli fájdalommal. Egy másik „páratlan” darab, a Fanni verse pedig egyedülállóan sűrített: nem csoda, hiszen a rím nélküli, de nem eszköztelen kis gyöngyszem valóban a költő kislányának, Fanninak három éves korában „költött” alkotása. Ezek a „csillagok” azonban a kötet vége felé tündökölnek – odáig jócskán lehet önfeledten nevetgélni az „állati” dolgokon, kisebb-nagyobb fricskákon, s akár hosszabb, epikus versek hőseinek kalandjain is. „Olyan versek ezek, amelyek nem a gyermeki világlátásból vagy a helyét kereső gyermek sajátos problémáiból indulnak ki, hanem a versnyelv zeneiségéből, a dal, az ütem, a rímek sodrásából” – olvashatjuk a kiadói ajánlást. Igaz. Mégis bizton állíthatjuk, a helyüket kereső, problémáikkal küzdő gyermekek is könnyebben hajtják álomra fejüket, ha ilyen sorok lüktetnek szívükben Téli éjszakákon: Alszik a csillag a csöndben: alszik a lent is a föntben. Hold vacog, alszik a tóban. Őz nyoma távolodóban halkan elalszik a hóban."   Tamás Zuzsa