Ha egy 3-6 éves fiúgyermeket megkérdezel, mi szeretne lenni, leggyakrabban talán a rendőrt, az orvost vagy éppen a tűzoltót említi. De vajon miért? A tűzoltók esetében a sisak, a tűzpiros autó vagy a sziréna hangja kelti fel az érdeklődésüket? Talán hőssé szeretne válni minden gyermek, és a tűzoltóknál vagányabb mesterséget keresve sem találhatnánk. A gyerekek nagy örömére Micike éppen a tűzoltósági épület lassan leereszkedő automata redőnye alatt szaladt be. Winkler Róbert arra biztat minket, hogy lépjünk be mi is utána. Hasonlóan a sorozat első kötetéhez, a Márton és Micike a tűzoltóknál című könyv a legalapvetőbb információkat gyűjtötte össze a lánglovagokról. Egy gyerekeknek íródott könyvben természetesen minden részletre nem lehet kitérni, de sokkal inkább érthetővé válnak a dolgok, ha saját szemünkkel láthatjuk a gyorsdarabolót, a láncfűrészt vagy mondjuk a puttonyfecskendőt. Vagy olyan félreértéseket is tisztázhatunk, hogy a tűzoltók nem slaggal oltanak, hanem tömlővel. Winkler Róbert ugyanazt a trükköt veti be a tűzoltóság feladatainak ismertetésekor, mint amit egyszer már alkalmazott. Most is akad egy jóravaló ember, aki nem nézi rossz szemmel az illetéktelen behatolókat. Udvariasan vezeti körbe Mártont birodalmában, s aprólékosan elmagyarázza neki, mi mire való. Micike után kajtatva Márton az ügyeletes parancsnokba, Géczi ezredesbe botlik bele. Nos, Béla bácsi nem tűnik szófukar embernek. Márton hiába szeretné mielőbb megtalálni kis kedvencét, muszáj előbb meghallgatnia a szakszerű idegenvezetést. Annyira azért nem bánjuk, hogy Micike nem kerül még elő. Mert ugyan ki hallott arról, hogy a tűzoltóságnál minden autót aszerint neveznek el, hogy milyen eszközzel van felszerelve? A kölkök, ha van legalább egy kis sütnivalójuk (és van), Béla bácsi elbeszéléséből arra is rájöhetnek, hogy a tűzoltókat nem csak tüzet oltani hívják. Ők segítenek a balesetekben bajbajutottaknak, és olykor rájuk hárul a feladat, hogy lecsalogassák a fán rekedt házi kedvenceket. S látta már valaki, hova futnak be a 105-ös segélyhívások? Béla bácsi a laktanyában látható régi fali térképről is mesél nekünk. Beszélne ő tovább, akár a végtelenségig is. Micike azonban most is közbeszól. Márton ugyan tűzoltósági hajókat meg a helikoptereket nem láthatja a saját szemével, de utazhat egy igazi tűzoltó autóban. Az én fiam biztosan öröm táncot járna, ha bevetés közben kapcsolhatná be a villogót és a nínót, akarom mondani: légkürtöt. Arra én már nem emlékszem, gyerekként hányadán is álltam a tűzoltókkal, de azt sosem fogom elfelejteni, milyen csalódott volt a nagyobbik fiam, amikor két éve a gyereknapon nem találtuk meg a beígért tűzoltókocsit. Magyarázhattam, hogy a nagy viharok miatt aznap fontosabb dolguk akadt. Hiába volt ott egy rokonszenves rendőr a spéci járgányával, olyat már látott korábban is. Hárman búslakodtunk hát és vártunk jó másfél órát, hátha egyszer csak meglátjuk a szép piros autót. De nem jött. Tavaly a tűzoltónapon végül fiam minden vágya teljesült. Két kezemen sem tudom megszámlálni, hányféle járműbe mászhatott be akkor. Ugyanezt az örömöt látom most is rajta, amikor Winkler Róbert könyvét a kezébe veszi. Baranyai (b) András rajzai bennem is felidézik annak a napnak az élményeit. Az pedig különösen jól áll a könyvnek, hogy az autószerelő műhely munkásruhakék, rozsdavörös és ólomszürke színei után most a tűzoltókocsik tűzpirosa és egyenruhájuk tengerkékje uralja a rajzok világát. Hasonlóan az előző kötethez, egyszer a szöveg kerül a képek elébe, máskor meg az illusztrációk tolják háttérbe a szavakat. De az alkotók ezúttal is ugyanazt a könyvméretet és ugyanazt a betűtípus választották. Márpedig a sorozatoknál nagyon fontos a hagyományok tisztelete. Apró változásokat azonban észrevettem. Legutóbb például enyhe kritikával illettem Winkler Róbertet, mert indokolatlannak tartottam a gyerekek számára olykor érthetetlen szóhasználatát. Úgy tűnik, most jobban választotta meg, mit és hogyan mond. A történetnél ezúttal is sokkal fontosabb, hogy Winkler a lehető legtöbb információval ellássa olvasóit, de mintha sokkal jobb érzékkel bánna a humorral is. Szögezzük le azért, most is Baranyai (b) András munkái viszik el a hátán a könyvet. Elsősorban az ő pontos illusztráció miatt nyitják majd ki a könyvet a gyerekek. De legközelebb talán már rajz és szöveg egyensúlya is a helyére billen. Az az érzésem, hogy amikor a könyv végén Micikét kimentik a közeli építkezésen lévő munkagödör aljáról, nem egy történet ér véget, sokkal inkább egy új veszi kezdetét. Nem csodálnám, ha Márton nem sokáig tudná pórázon tartani kicsi kutyáját. És akkor…   Márton a próbariasztás élményéről ugyan lemond, de egyszer csak megszólal a vészcsengő: a közeli építkezésre hívják a tűzoltókat, és Mártonnak nincs más választása, mint velük tartani. Hogy miért? A könyvből kiderül! Jeges Varga Ferenc Forrás: olvassbele.com