foxboox.hu   Egy igazán rendhagyó gyerekkönyv bukkant fel nemrégiben a könyvesboltokban. A testrablók éjszakája az inváziós sci-fi világába kalauzolja a fantasztikumra fogékony ifjúságot (8 éves kortól). Feszültségfokozó, sötét képi megoldások, repülő csészealjak, vészjósló események, baljós idegenek, szimbióták és a Föld megszállására szőtt gonosz terv. Tanulságos gyerekthriller, modern mese a szorongásról, a leleményességről, a nyitottságról és az önzetlenségről. Izgalmas, ugye? A történetbe egy idilli családi kiruccanáson csapunk bele. Krisz és szülei épp egy tóparton vannak, apa és ő fagyizik, amíg anya a nagy pocakjával ejtőzik és olvas egy pléden. Hamarosan kistesója lesz! Amikor Krisz egy kicsit eltávolodott a szüleitől, különös jelenségre lett figyelmes: a magasban egy világító frizbi lebegett! Mi lehet ez?!? De mielőtt megmutathatta volna a többieknek, már el is tűnt az égről. A másnap nyomasztóan indult. Furcsa mód még az ablaka alatt hangoskodó verebek sem csiripeltek. Krisznek rossz előérzete támadt, ami csak fokozódott, amikor Atom úr, az iskolaigazgató váratlanul megjelent az osztályteremben, és pirulákat kezdett osztogatni a gyerekeknek. "Tessék, csak tessék – mondta Atom úr, miközben kiosztotta a pirulákat és a poharakat, melyekben egy-egy korty víz volt. – Neked is jut Éva, ne kéresd magad."   Éva néni és az osztálytársai is sorra bevették a pirulát, de Krisz úgy döntött, csak úgy tesz mintha, de nem nyeli le. Nem sokkal később mindenki elálmosodott, a tanárnéni is belegabalyodott a mondandójába, és jobbnak látta hazaküldeni őket. Egyedül Krisz maradt a teremben, tudta, hogy meg kell várnia az apukáját, aki majd csak később jön érte. De aznap nem ért oda. A folyosó kihalt volt, az iskola sötét és vészjósló, de szerencsére Krisz nem volt teljesen egyedül: összetalálkozott Dénes bácsival, a természetismeret tanárral. Tanácstalanul néztek egymásra. Mi folyik itt?!? Bejárták az iskolát, és a szertárban egy nagyon bizarr dolgot fedeztek fel. Az asztalon egy fénylő-ködlő burok hevert, és valaki nyöszörgött benne… "Mintha viaszból lett volna az arca. Egy viaszfigura, amit magára hagytak, mielőtt megszilárdultak volna a vonásai." Éva néni volt az, de mégsem volt ő. Krisz elmesélte a tanárának Atom úr piruláit, és hogy mit látott tegnap a tóparton. Rájöttek, hogy fokozatosan minden megváltozik körülöttük, más lett az igazgató, és most valami furcsa dolog történik Éva nénivel is. Dénes bácsiban kezdett kirajzolódni egy elmélet. Attól tartott, hogy ez csakis földönkívüli invázió lehet. A jelek szerint ezek az idegenek kiválóan képesek adaptálódni, felveszik az alakunkat és elvegyülnek. Ki kell deríteniük, hogy pontosan mi folyik itt! Kilopakodtak hát az utcára. Pont arra tekert biciklijén Hamu, az osztálytársa – szokatlanul lassan, komótosan. Valami nem stimmelt,  hiszen ő a féktelen száguldozásairól volt hírhedt! Úgy sejtették, ő sem az igazi Hamu már. Amikor észrevette, megszólította őket: "– Nem álmos, Dénes bácsi? (…) Krisz, te is itt vagy? Nem akarsz aludni? – Nem akarok aludni! – Pedig jobban tennéd – mondta Hamu hűvösen. – Előbb-utóbb mind aludni fogunk."     Óvatosan követték a kisfiút, aki egy gyárhoz vezette a duót. Látszott, hogy itt valami titkos, fontos dolog készülődik, ez lehet a megszállás központja. Sőt, talán itt gyártják a másolatokat is. Bármennyire is veszélyes volt, úgy döntöttek, hogy bemennek. Igyekeztek közömbös arcot vágni, és úgy viselkedni, mint az idegenek. Sikerült így bejárniuk az épületet, és végül egy órási ketrecbe zárva rá is bukkantak az emberekre. Ott volt apa, anya, sok osztálytársa és Éva néni is. Ki kell szabadítani őket! De a kulcs Atom úrnál van! Hogyan szerezhetnék még? Az igazgató mindeközben kiosztotta a feladatokat és beszédet tartott az üres tekintetű tömegnek… "A Napunk fénye kihunyt… A tengerünk hullámai megfagytak… Bolygónk kiszáradt… Így hát útra kellett kelnünk az űr hullámain… Százezer évig utaztunk, míg megleltük új hazánkat… Az új otthont, amelynek egén még nagy fénnyel lobog az ő ragyogó, melegebb napjuk." Hátborzongató, ugye? De nem minden az aminek látszik, csak venni kell a fáradtságot, hogy megismerjük az érem másik oldalát. A dolgok nem várt fordulatot vesznek, kiderül minden, és megcsillan a remény. A kislány pedig rájön, hogy empátiával, leleményességgel és összefogással minden helyzet orvosolható. A történet végén Krisz ismét a tó partján kirándul. Minden ugyanaz, de mégis kicsit más már minden… A testrablók éjszakáját sci-fi rajongó nagyobbaknak ajánljuk. A cselekmény izgalmas, kicsit szorongós, kicsit sötét, de a végkifejlet tanulságos és pozitív. A baljós hangulatról nemcsak a történet, de a Bán Sarolta által megálmodott sejtelmes, realisztikus illusztráció is gondoskodik, amit tovább erősít a könyv tipográfiája – fekete oldalakon fehér betűk – is.