pagony.hu   A tündér csizmája egy különleges történet, melyet Szegedi Katalin gyönyörű rajzai tesznek teljessé. A történet egy öreg suszterről szól, akinek már az ük-ük-ükapja is suszter volt. Apró műhelyében varázslatos cipőket készít tündéreknek, királylányoknak és óriásoknak. Felmenőitől örökölt szerszámaival minden lábra tökéletes cipőt tud alkotni, legyen az apró, mint egy szöcskéé vagy hatalmas, mint egy elefánté. Lehet bütykös, göcsörtös vagy gágogó lúdtalpas, a mester mindenre talál megoldást. Az öreg cipésznek az a legfontosabb, hogy a mesterségét továbbörökítse a gyerekeire, ám a fiai egészen más utat képzeltek el maguknak: az egyik bankigazgatónak áll, a másik centercsatárnak, a harmadik meg feleségül vesz egy királykisasszonyt, és attól fogva csak heverészik a kanapén. Egyetlen közös tulajdonságuk, hogy egyikük sem vágyik a cipészmesterség kitanulására. Szomorú lesz az öreg suszter a fiai miatt, másra nem is tud már gondolni. Morcos és goromba a vevőkkel, nem leli örömét többé szeretett boltjában sem, amit egyre inkább üvegpaloták, emeletes épületek és villamosok vesznek körbe. Minden csupa zaj és por lesz, míg végül az öreg suszter bezárja a műhelyét. De aztán egy napon egy varázslatos tündér érkezik hozzá, aki megtanítja neki, hogy nem az a fontos, hogy a szeretteink mindenben egyetértsenek velünk, vagy az általunk kijelölt utat kövessék, hanem hogy elfogadjuk egymást, és együtt legyünk szeretetben és békességben. A mese megmutatja, hogy mindig találhatunk új motivációt és életcélt akkor is, ha addig az egész életünket másként éltük. A legfontosabb, hogy a szeretteinkkel együtt legyünk. Gimesi Dóra varázslattal teli kötete a legjobb választás a fa alá, nem csupán azért, mert karácsonykor játszódik, hanem azért is, mert az ünnep egyre inkább háttérbe szoruló lényegére emlékezteti az olvasókat. Kinek kell ma varázsmese? Modern és klasszikus történetek - így nyújt többet A tündér csizmája   A királynak van három lánya, a szegény embernek három fia, de természetesen a legkisebb az, aki útnak indul. A sárkányt le kell győzni, a gonosz boszorkát ki kell cselezni, teljesíteni kell a próbatételeket, és végül el kell nyerni a méltó jutalmat vagy a méltó büntetést. Azt gondolná az ember, hogy álmából felkeltve is meg tudna írni egy mesét, igaz? Tényleg ennyire közhelyesek a népmesék? És ha igen, van szükség újabb és újabb történetekre egyáltalán? Tud újat mutatni egy ennyire kötött formájú műfaj? Bizonyára sejted, hogy a kérdésekre nem válaszolhatunk egy egyszerű nemmel. A mesék bizony hihetetlenül fontos szerepet játszanak a gyerekek fejlődésében. A gyerekek a mesék révén, az otthon biztonságából tanulhatnak jóról és rosszról, amelyek mindig élesen elkülönülnek a klasszikus mesékben, erkölcsökről, elvekről, segítségkérésről és segítségnyújtásról, és összességében arról az értékrendről, ami egy adott közösség alapjait képezi. A gyerekek társadalmi beilleszkedését segíti a néhol expliciten megfogalmazott, máshol a sorok közül kikövetkeztethető tanulság, ahogyan a szereplők tulajdonságai, összecsapásai is morális értékeket közvetítenek. Megismerhetőek belőle a jutalmazás és büntetés rendszere, és olyan, a társadalom alapvető működéséhez szükséges panelek is, mint a házasság és a munkavállalás.     Erre a közös alapra épít Gimesi Dóra A tündér csizmájában, de ezeken a hagyományos értékeken mégis túlmutat a mese, amelyet Szegedi Katalin csodálatos illusztrációi díszítenek. Különös helyzet, amikor két ilyen erős, karakteres művész találkozik egy lebilincselő képeskönyvben, tudd meg, miért szeretnek együtt dolgozni! A történet egy öreg cipészmesterről szól, aki bár felmenőihez hasonlóan nagyszerű a szakmájában, megkeseredik és bezárja boltját, amikor gyerekei más pályát választanak maguknak. Az idő telik, a cipész műhelye körül hatalmas épületek nőnek, villamosok járnak, és ő csak morog magában, míg egyszer csak meg nem jelenik nála egy flegma tündér, aki cseppet sem akarja megmenteni, de mindenképp szeretne egy hétmérföldes csizmát, amiben körüljárhatja a világot. A cipész elvégzi a munkát, és régi-új lelkesedését megtalálva magának is csinál egy ilyen csizmát, meglátogatja évek óta nem látott gyerekeit, aztán csatlakozik a tündérhez világ körüli útján. A történet tehát a szokásos mesei elemekkel dolgozik: három fiúgyerek, egy öreg mester, aki három nap alatt készíti el a hétmérföldes csizmát, királylányok (még Hamupipőkéről is szó esik a történetben!), és természetesen az elmaradhatatlan mesei szófordulatok és a cserfes tündér, akit varázsolni nem is látunk, mégis tudjuk, hogy valami csodásat tett. Te szeretnéd látni, ahogy egy kis tündér varázsol? Készítsetek neki varázspálcát! Mégsem mondhatjuk, hogy klasszikus varázsmeséről lenne szó, hiába találhatjuk meg benne a sok erre utaló jelet. Gimesi Dóra meséje éppen annyira megragadja a ma élő emberek problémáit, a hirtelen és gyorsan változó világ okozta generációs feszültséget és a társadalmi elvárások okozta megkeseredést, ahogyan korábban a szájról szájra terjedő mesék a néplélek rezdüléseit. A cipészmester attól keseredik meg, hogy fiai máshogy képzelik el az életüket, mint amit ő megálmodott nekik. Éveken keresztül morog és mérgelődik magányosan csak azért, mert valami nem úgy történt, ahogyan ő azt elképzelte. Még a kapcsolatot is megszakítja a gyerekeivel, csak mert azok máshogy gondolkodnak. Ismerős helyzet, igaz? Sokszor érezzük azt, hogy az idősebb generáció megvetően elzárkózik a fiatalok elképzelései elől, és gyakran elvi kérdésekből lesznek évekig elhúzódó viták a családokon belül. Ez a mese nemcsak a gyerekekhez szól, akiknek azt mondja, hogy igenis lehetsz bankigazgató, centercsatár vagy királylány mellett héderelő királyfi, ha ahhoz van kedved: a lényeg, hogy teljes és boldog legyen az életed, hanem szól a felnőttekhez is. A legszebb pedig, hogy minden generációnak azt tudja mondani, hogy megbocsátani, bocsánatot kérni, újrakezdeni soha nem késő, mindig van újabb esély, csak nyisd meg a szíved a másik ember felé, és merd elengedni a saját magadat megbénító gyűlölködést. A modern népmesékre szükség van, mert a mai élethelyzetekre mutatnak megoldást. A varázsmesék hatására az olvasók - legyenek gyerekek vagy felnőttek - katartikus belső változásokat tudnak megélni, amelyekre a mesék nélkül nem ébredhetnének rá. Ez a mese télen játszódik, de nem karácsonyi: üzenete az év minden szakában ugyanannyira örökérvényű, mégis modern és friss. Ajándékba gyerekeknek és nagyszülőknek is tökéletes, sőt, kötelező, hogy sose felejtsük el, bármikor belebújhatunk egy hétmérföldes csizmába, és nyithatunk az új lehetőségek felé