Vajon az alábbi sorokat olvasók között hányan akadnak olyanok, akiket óvodában, általános suliban, gimiben külső vagy belső, mások szemében különös, taszító tulajdonságuk miatt kigúnyoltak? Úgy sejtem, sokan, mert – mit tagadjuk – a gyerekek őszinték, és az őszinteség sokszor bántó. Minél kisebb az ember, annál nehezebb az ilyen szurka-piszkákat, kisebb és nagyobb sértéseket, a kiközösítést feldolgozni. Sokszor a szülők sem veszik észre, tudják meg, hogy gyermeküket a társaik bántják, megszólják, kigúnyolják, így segíteni sem igazán képesek nekik. Mától azonban nem kell többé aggódni, mivel a segítség úton van, méghozzá két frissen termett, igen vidám és velő[scsonto]t (ezt majd érti, aki elolvassa a könyvet!) rázóan merész szuperhős alakjában! Csocsót, aki a történet elején nem több a tanyasi udvar egyéb lakói szemében, mint messziről kerülendő, büdös és koszos, ráadásul falánk disznó, titkon gyötri a magány. Barátot szeretne, aki megérti őt, ezért próbál kétségbeesetten azonosulni a környezetével, és előbb – megtagadva saját lényegét – igyekszik kutyává, majd macskává „változni”. Előre sejthető, hogy ezek biz hiábavaló kísérletek, ám nem mese a mese, ha az írója ki nem segítené csóró malacunkat a csávából, útjába hozva Patit, a patkányt. A két, mindenki által megvetett kis fickó azonnal megérti egymást, ám barátságuk még ki sem bontakozhat igazán, mikor beüt a krach: malacunkért eljön két Man in Black, azaz fekete öltönyös, napszemüveges fickó, hogy megvásárolják és azonnal elvigyék az ólból, ahol felcseperedett. Rövid, ám annál plasztikusabb (mondhatnám: hátborzongatóbb) jelenet, mikor malacunkat rabláncra fűzve elhurcolják, s közben a tanya többi állata kárörvendőn, gúnyosan örömködik afelett, hogy a tőlük oly sok dologban (derékbőségben, személyes higiéniában) eltérő, tehát „más”, vagyis „idegen” állattársukat hamarosan levágják, és kolbászt, sonkát készítenek belőle. Egyedül a kiskacsák egyike borzad el erre a rettenetes gondolatra, őt azonban a mamája hazugsággal („csak kirándulni viszik a malacot”) próbálja megnyugtatni – persze rögvest több felnőtt állat is akad, aki ezt hangosan cáfolja, azon macsós álláspontra helyezkedve, hogy hadd tudja csak meg mihamarább az a kacsagyerek, hol lakik a magyarok istene! Nem, ez így nincs leírva a könyvben – mégis benne van. És épp ez az a jelenet – meg sok más is –, ami engem ismét meggyőzött arról, hogy Dóka mennyire érzékeny író! Malacunk és a megmentésére érkező patkánybarát természetesen kivágják magukat a bajból, sőt, egy különös laborbaleset (vagy inkább labordézsmálás) eredményeként szuperképességekre tesznek szert. Pati zseniálissá, míg Csocsó a fénynél is sebesebb mozgásra képes disznóvá változik. Innentől kezdve nevezik önmagukat Szupermalacnak és Űrpatkánynak. Rögvest meg is lovasítanak egy űrhajót, amivel meg sem állnak a szomszédos galaxisig, ahol aztán annyi kaland vár rájuk, mint égen a csillag. Említettem már, hogy Dóka igen érzékeny író? Legújabb kötete rendkívül vidám, kacagtató, fordulatos, könnyed történet. Egy-egy fejezete épp egy esti mesényi terjedelmű, bár alig hiszem, hogy a csemete be fogja érni ennyivel, mert hőseink szupersebességgel csábítják magukkal tovább és tovább olvasóikat. Viccelnek, bliccelnek, cseleznek, csatangolnak, mentenek és menekülnek, ha az kell, és közben… Nos, közben nagyon finoman, nagyon szépen (ahogy csillag megy az égen) tanítanak, titkos lelki sebeket gyógyítanak, rámutatnak a gyermekeinket körülvevő valós világ visszásságaira, randaságaira, hibáira is. Dóka érzékeny és ügyes író, aki úgy tanít-ápol-szeret gyerek és felnőtt olvasót egyaránt, hogy az cseppet sem tolakodó! A könyv szereplői állatok, naná, hogy emberi tulajdonságokkal. Felbugyog itt a köztünk élő önteltség, rosszindulat, gyűlölködés, „mások” megvetése, önzés, és sok más negatív emberi tulajdonság, ám nem kell félni, mert Szupermalac és Űrpatkány végül mindig győz. Vagy legalábbis túlél, átevickél a bajon, megússza a dolgokat, miközben eleinte félénken, majd később egyre magabiztosabban áll ki ama tény mellett, hogy légy akár rút, kövér, gúnyos nevetésre ingerlő, elesett és üldözendő mások (a kegyetlen többség) szemében, az élet mégis szép kaland! Dóka új mesetrilógiájának első kötete gyógyító könyv. Bő humorral, finom bölcsességgel, bájjal és szeretettel balzsamozza gyerek és felnőtt lelkét egyaránt. Tapasztalatból írom ezt: mikor olvasni kezdtem, épp ezer gond nyomasztott, fojtogattak sürgető tennivalók, megoldhatatlannak tetsző problémák – két órával később azonban, mikor becsuktam a könyvet, újra tetterősnek, életvidámnak éreztem magam! Szupermalac és Űrpatkány megtörhetetlen optimizmusa, derűs szemléletmódja valóban átszivárog az olvasóba. Ahhoz pedig, hogy Dóka szövege képes legyen erre a csodára, Máli Csaba zseniális illusztrációi is kellenek. Érezhető, hogy a két alkotó nagyon egymásra talált, szöveg és kép tökéletes harmóniában működik, hat és él. A rajzok finomak, lendületesek, híven követik a történet hangulatát, sőt, fokozzák, kiteljesítik annak humorát, gondolatiságát. A rajzfilm, mely a történetből készült, szintén ezt a vidámsággal operáló gyógyerőt hordozza magában – bár ezt néznék a gyerekeink, és nem az erőszakkal teli animéket. Meg kell még említenem, hogy Dóka nem csupán érzékeny, de merész író is. Nem tudok róla – bár lehet, tévedek –, előfordult-e már, hogy kicsiknek szóló gyerekkönyvet függővégesre írtak. Dóka épp ezt tette. A Szupermalac és Űrpatkány első kötete (Hősök leszünk!) bizony erősen függővéges: hőseink épp addigi legveszedelmesebb küldetésükre indulnak, mikor hopp, elérünk az utolsó oldalra. Szülő legyen a talpán az, akinek állnia kell majd a sarat, midőn a lurkója hevesen követeli a folytatást – mert hogy követelni fogja, az nem vitás! Forrás: librarius.hu / Böszörményi Gyula / 2018.10.27.   2. A három űrbetyár Oldalszám: 112 Megjelenés: 2019. április 18.   Szupermalac és Űrpatkány egy messzi-messzi galaxisban él… Kísérd el csillagközi kalandjaikra a két űrvagányt! Ismerd meg társaikat: a ravasz Fáraó kandúrt és feleségét, Kleó cicát!   Szerinted megmentheti egy malac és egy patkány a világot? Sikeresebbek lehetnek, mint a daliás Acélmedve? És vajon megkapják a szuperhősengedélyt?   A sorozat második kötetéből kiderül, kicsoda Űrpatkány fia, találkozhatsz Kisgömböccel, a mohó fekete lyukkal, és a Tükörbolygóra is elutazhatsz. Még Unikornélia, a bájos egyszarvú is feltűnik, hogy segítsen hőseinknek, amikor Rosszkutya visszatér!   De vajon kicsoda a három űrbetyár? Miért rabolnak ki egy hűtőt? És tényleg tudnak zenélni?     Caledonia Valley       A kötet első oldalain - jól ismert - hőseink, Szupermalac és Űrpatkány, valamint ügynökük Fáraó és felesége Kleó cica a Kisbolygón tengetik mindennapjaikat, ugyanis mostanában nem sok dolguk akad... Még mindig várnak a világraszóló kalandra, a galaxis megmentésére: egy hőstettre, amivel örök érvényű szuperhősengedélyt kaphatnak, ám kissé kétbalkezes hőseinket senki sem akarja komolyabb megbízásra küldeni. :( Ezen lehangoló okból kifolyólag hőseink kénytelenek minden este korgó gyomorral Fáraó meséit hallgatni... Ám egy nap úgy döntenek, ideje a kezükbe venni az irányítást, és megépíteni a Fáraó meséiből ismert Zúzót, akit végül Űrpatkány Kleó egy selejtes mosógépéből tákol össze. Az eredeti cél természetesen egy velejéig gonosz robot létrejötte lett volna, akinek tombolásától megmenthették volna a galaxist, így megszerezvén az áhított engedélyt...    E grandiózus tervbe ott csúszott be a hiba, hogy Zúzó, vagyis inkább Lábász Vákárász egy jószívű űrbetyár lett, akinek egyetlen vágya lopni a gazdagoktól és a szegényeknek adni az eltulajdonított cuccot. (Igazi űrbéli Robin Hood, nem? ;)) Végül Lábász Vákárász felkerekedik, hogy egy hetes akku üzemideje alatt a legteljesebben megélje az életét, míg az apjának kikiáltott Űrpatkány egy picit depresszióba süllyed "fia elvesztése" miatt.    "– Acélmedve, vétel, vétel! Veszélyben a galaxis! Elszabadult Kisgömböc, az éhes fekete lyuk, és mindent bekebelez, ami az útjába kerül."     Űrpatkány fiának távozása után azonban egy óriási lehetőség hullik hőseink ölébe... Kisgömböc, a végtelenül cuki fekete lyuk megette a Cukibolygót és lakóit, a Mikulást és még számos más jól ismert karaktert, és egyenesen a Kisbolygó felé tart!  Szupermalac, Űrpatkány és Fáraó "grandiózus" tervet eszel ki Kisgömböc megállítására, de természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy azt várnánk...    A kötet első, igazi küldetése és hőseink szerencsétlenkedése azonban kihatással lesz életük további mozzanataira, hiszen a könyvben található rövid történetek mind-mind összefüggnek egymással...   A három űrbetyár igazi hőse véleményem szerint Űrpatkány, akinek szerepeltetése mellett Szupermalac egy picit a háttérbe is szorul, hiszen Pati patkány lesz az, aki a legtöbb kalandot átéli ebben a kötetben. Ő lesz az, aki megismerkedik Unikornéliával, az unikornissal, aki új életet lehel lemerült állapotban lévő fiába és ő lesz az, aki meghiúsítja Rosszkutya újabb gaztettét. Mindezt Szupermalac nélkül...   "A Pityókás Üstökös a legrosszabb hírű kocsma volt Ködvárosban."     Űrpatkány személyes kalandjai után egy napon - még mindig a szuperhősengedélyre várva - az égből avagy az űrből egy hatalmas csomag pottyan le hőseink közé, ami azonban - természetesen - nem a várva várt engedélyt tartalmazza...  A csomag feladója Lábász Vákárász, aki egy gazdagoktól elrabolt élelemcsomagot küldött édesapjának és szűkölködő barátainak, ám Űrpatkány nem néz jó szemmel fia ténykedését, és jó útra szeretné téríteni azt, így Szupermalaccal az oldalán felkerekedik, hogy meglátogassa fiát és rablóbandáját a Pityókás Üstökös nevű kocsmában...  S itt el is érkeztünk a kötet címét viselő űrbetyárok tanyájára, hogy végre megismerkedhessünk velük...     Meséről lévén szó természetesen itt sem minden az, aminek elsőre látszik, és kiderül, hogy bizony ez a három űrbetyár nem is olyan rettegett rabló szerte a galaxisban, mint hinnénk. "Magányos csillaglány vagyok, nevetni nem hallasz soha, ha feldühítesz, robbanok, mint egy cuki szupernova." A három űrbetyár egy remek folytatás, ami tovább szövi hőseink kalandos életét és egyetlen pillanatra sem válik unalmassá! A Hősök leszünk! már önmagában is egy kalandos, szórakoztató és tanulságos történet volt, ám a második kötettel kiegészülve egyre szélesebb képet kapunk erről a különös világról és annak lakóiról. Ebben a kötetben szépen látható a történet és a világ fejlődése, valamint Dóka több poént használ, és minden lehetséges ponton tartogat valami meglepetést, vagy éppen nem várt fordulatot a számunkra. A kötetet természetesen ismét Máli Csaba illusztrációi díszítik, aki most sem okoz csalódást a rengeteg "űrkarakter" ábrázolásával.    A Hősök leszünk! önmagában is kedvencemmé vált, azonban ha szabad ezt mondanom, A három űrbetyár még jobban sikerült az elődénél is! Noha a Csillagpolipot ez idáig még egyik karakternek sem sikerült kiütnie a nyeregből, a Kisgömböc azért ott lohol a sarkában. ^^   Idézetek   "Sötétre sötét jön, hidegre meg hideg, fázik a kis robot, magánytól didereg.   Szívében az áram hiába is kereng, benne a sok panel a halálon mereng."   "– Igaz, hogy ami… szóval minden, ami kijön belőletek, az szivárványszínű? – Igaz! Ha tüszizek, az szivárványszínű. Ha kifújom a nózimat, csupa szivárvány lesz a zsepim. És ha felcsapom a farkamat… – Jó, már értem – mondta gyorsan Űrpatkány."   "– Nagyon cuki ez a punk malaclány – suttogta Szupermalac. – Bárcsak megismerkedhetnék vele!"   "…Tudod, Űrpatkány, az életben az a csodálatos, hogy bármi megtörténhet. Tegnap csak egy korgó hasú disznó voltam, most pedig már egy jóképű malac vagyok! – Ezt Luca mondta? – Igen… Űrpatkány, én annyira boldog vagyok!"