| 
				 
					Szereplői ismerősek:  
				
					- 
						A kismalac és a farkasok, 
 
					- 
						Kacor király, 
 
					- 
						Erős János, 
 
					- 
						Mátyás király, 
 
					- 
						Fehérlófia 
 
					- 
						és persze gonosz kis ördögök, segítő tündérek, világszép királykisasszonyok, bátor vitézek és ádáz sárkányok...
 
				 
				
					A családi mesekönyv szereplőit Horváth Ildi lenyűgöző illusztrációi varázsolják élőkké. 
				
					  
				
					  
				
					A kötet összeállításához az alábbi szerzők, mesegyűjtők népmese-feldolgozásait használtuk fel:  
				
					- 
						Arany László, 
 
					- 
						Benedek Elek, 
 
					- 
						Erdélyi János, 
 
					- 
						Gyulai Pál, 
 
					- 
						Kriza János, 
 
					- 
						Jókai Mór.
 
				 
				
					  
				
					Mese a gyújteényből 
				
					AZ EGYSZERI ASSZONY, MEG AZ ÖRDÖG 
				
					  
				
					Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ő bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi. Azt mondja neki: 
				
					- No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött tyúkot, palacsintát hozz, mert szántónak nem való. 
				
					Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt, mégpedig töltött tyúkot, palacsintát. 
				
					Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt a szántóföld végében. Hát egyszer az ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az ember az asszonynak: 
				
					- Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz, mert beleesel. 
				
					De bizony az asszony azért is közelebb ment. 
				
					- Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe! 
				
					De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment haza. Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja magában: 
				
					- Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne! 
				
					Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki: 
				
					~ No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra! 
				
					Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki: 
				
					- No, most már szállj le! 
				
					Azt mondja az asszony: 
				
					- Én bizony nem! 
				
					Azt mondja az ördög: 
				
					- No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! - ahajt nyargalni kezd vele az ördög. Egyik hegyről le, a másikra fel. De csak elfáradt, s a menyecske mégsem szállott le. Azt mondja neki az ördög: 
				
					- Szállj le a hátamról! 
				
					Az asszony azt mondja: 
				
					- Én bizony nem! 
				
					Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad, megint azt mondja: 
				
					- Asszony, szállj le már a hátamról! 
				
					Az asszony azt mondja: 
				
					- Én bizony nem! 
				
					Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit csináljon. Egyszer látja, hogy jön egy huszár, azt mondja neki: 
				
					- Hej, huszár uram, ha ezt az asszonyt lehajtja a hátamról, én kendet királlyá teszem. 
				
					A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját, nekimegy az asszonynak, hogy mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De az asszony azt mondja: 
				
					- Én bizony nem. 
				
					A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen: 
				
					- Asszony, szállj le az ördög hátáról, mert ha nem, elvégzem az életedet. 
				
					De az asszony csak azt mondja: 
				
					- Én bizony nem! 
				
					Azt mondja a katona: 
				
					- Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe! 
				
					Erre azt mondja az asszony: 
				
					- Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott, mint a szél. 
				
					Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy tegye meg királynak. Hát egyszer látja, messze-messze, hogy jön a katona. Az ördög kikukucskál a híd alól, odakiált neki: 
				
					- Hej, katona uram, nem jön-e az asszony? 
				
					Visszakiált a katona: 
				
					- Nem jön, ne félj semmit! 
				
					Odaérkezik a katona, kibújik az ördög a híd alól, azt mondja neki: 
				
					- No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a király leányához; amíg te odamész, én addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt, csakhogy engem ki tudjon hajtani belőle, de senki rajtad kívül ki nem tud hajtani. Te csak mondjad: "Bújj ki, ördög!" - egyszeribe kibújok, s elfoglalok egy más királyleányt. De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor belédbújok, s örökre benned maradok. 
				
					Elmegy a katona a városba, hát mindenfele híre van, hogy az ördög elfoglalta a király leányát. Aki ki tudná űzni, annak adná a király leányát, fele királyságát, holta után pedig az egészet. Megörül neki a katona, elmegy, bejelenti magát, hogy ő ki tudja űzni. Azt mondja az ördögnek: 
				
					- Bújj ki, ördög! 
				
					Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül a király leányát, s király lesz. Hát egyszer jön az újság, hogy az ördög egy másik királyleányt foglalt el. Hívatják oda is a volt katonát, de neki nem volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg az ördög. Mégis, hogy sok kincset, drágaságot ígértek neki, csak elment. Azt mondja az ördögnek: 
				
					- Ördög, bújj ki onnét! 
				
					Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék a volt katonába, de a katona nekitoppant, s azt mondja: 
				
					- Hallod-e, ördög, jön az asszony! 
				
					Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába sem érte a földet, máig is fut, ha eddig meg nem állt. 
				
					  
			 |