Jane Haining életének állít emléket Halász Margit mesekönyve Szeptember 19-én, az Ünnepi Könyvhét alkalmából mutatták be Halász Margit Hetvenhét vörös bárány című mesekönyvét a Kis Présházban, ahol a szerzővel a kötet szerkesztője, Világos Beatrix beszélgetett. A Hetvenhét vörös bárány több szempontból is különleges mű, de a legfontosabb, hogy ez az első, gyerekeknek szóló könyv Jane Hainingről. A Magyarországon nevelőnőként tevékenykedő, későbbiekben Auschwitzban mártírrá váló Haining élete, aki egy hétköznapi vidéki skót kislányból vált a 20. század vészterhes eseményeinek egyik hősévé, korosztálytól függetlenül is rengeteg tanulsággal szolgálhat az olvasók számára. Halász Margit könyve nem csupán alcímében és záró fejezetében állít emléket Jane Hainingnek, hanem őt magát is szereplővé varázsolja annak a kislánynak az alakjában, akinek egy mesemondó elmeséli a kötetben található történeteket. A szerző több alkalommal is megfordult Skóciában, ez idő alatt olyan meghatározó élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek könyvének fontos ihletforrásaivá, szereplőivé és díszítőelemeivé váltak. Nagyon élvezetes, szemléletes formában jeleníti meg az emblematikus skót tájakat, állatokat és növényeket, miközben a magyar népmesei nyelvezetet és hagyományokat is aktívan működteti. És bár a magyar és a skót népmesevilág egy kötetben történő vegyítése első ránézésre talán egzotikusnak, merésznek tűnhet, a beszélgetés során arra is fény derült, hogy több a hasonlóság, mint a különbség a két nép mesetoposzai között. Az estre készült vörös bárányok Halász Margit könyvének egyedülálló funkciója és szépsége, hogy „hídként” köti össze Magyarországot és Skóciát, ahogyan egykor Jane Haining is tette. Élvezhetőségét tovább növelik Bogdán Viki csodálatos illusztrációi, melyekben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelik.   Hetvenhét vörös bárány - Jane Haining emlékének Írta: Halász Judit Illusztrálta: Bogdán Viki Oldalszám: 148 Megjelenés: 2020. szeptember 15. Boldizsár Ildikó mesekutató már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla. "Ebben a mesekönyvben szerepel egy titokzatos hős, akit nem a mesék tettek híressé. Kislányként üldögél mesemondó Roy barlangja előtt, valahol a messzi Skóciában, és hallgatja a skót és magyar tündérmesék világából táplálkozó csodaszép történeteket. Ki tudja? Talán épp az efféle mesék segítették őt abban, hogy felnőttkorában pontosan úgy tegyen, ahogy a mesék hősei: a szív törvényei szerint éljen, a skót egyház misszionáriusaként Magyarországra jöjjön, és egy budapesti leánynevelő intézetben nevelőnő legyen. Amikor kitört a háború, zsidó származású gyerekeket és felnőtteket mentett meg a biztos haláltól. Emiatt kellett mártírként meghalnia egy koncentrációs táborban. Jane Hainingnek hívják. Neki szólnak ezek a mesék, az ő messziről ránk nevető szeme köti össze Dinky-t Kelekótya Ferkóval, Mihaszna Jankót Füttyös Tommal, Galamblelkű Ilonkát Felföldi Lizikével, a hangát a muskátlival, a mocsaras zsombékot az erdőszéllel, a füstölt tőkehalból készült gőzölgő hallevest a húslevessel, s a csigás haggist a sonkavacsorával. És nem hiányozhat a lakodalmi asztalról a whyskis-mogyorós karamella sem! Megejtően szép mesék ezek, a magyar és skót hagyományok ötvözése különös erőt kölcsönöz nekik. S persze mindegyik mesében megjelenik Jane, a kicsi lány, aki vigaszt és bátorítást kap az anya nélküli felnövekedéshez. Halász Margit meséi azonban nem csak a félárva kicsi Jane-nek nyújtanak késői kárpótlást, s nem is csupán a mártír nevelőnőnek állítanak méltó emléket, hanem mindazoknak szólnak, akik a mesék határokon túlívelő bölcsességében szeretnének elmerülni."   Mesehősök Csokros Róza Amit nagyon szeret: Nefelejcs csokrot kötni Legnagyobb tette: Kitalálta a Kék Király versekbe szedett álmát Legnagyobb melléfogása: Lásd a lenti idézetet Kedvenc színe: Nefelejcskék Három legfontosabb tulajdonsága: szerénység, kitartás, kreativitás 21. századi foglalkozása ez lenne: Lifecoach vagy kreatív designer Részlet: "Három nap, három éjjel vándorolt. Ekkor egy ködkoszorúval font tó közepén megpillantotta a Kék Király várát. Két gyalogút vezetett a várhoz. Róza azt választotta, amelyik mellett virágok nyíltak és szépen ki volt kövezve. Gondolta, köt egy szép csokrot, és odaadja az első embernek, akit a várba lépve meglát. Alig megy pár lépést, kígyósziszegést hall. Megtorpan. Körbenéz. Hát észreveszi, hogy a virágok mellett kígyókból van fonva a kerítés. Igen, igen, igen, csapda volt a virágos út. Azt az ösvényt kellett volna választania, ami keskenyebb volt és göröngyösebb. A lápi banya tévútja volt a virágokkal szegélyezett út. Ha Róza végigmegy rajta, sohasem jut el a várba."