botondolvasoblogja A sorozat során Ruminiből, az utcagyerekből kapitány lett. Rumini mind a nyolc útja során kalandba keveredik, ezt a sorozat hatodik részében, a színdarabban is megállapítja Bojtos Benedek kapitány, mikor lepkék támadnak rájuk. Igaza is van. Az első kötetben a Ragacs-tengerben ragadnak, altató vizet isznak, és Pelevárban Ruminit eladják a kalózok egy rabszolgakereskedőnek, Félszemű Mortinak. A második részben Zúzmaragyarmaton keverednek vitába egy zsarnok helytartóval. A Rumini és a négy jogarban déli vizekre hajóznak, ahol négy nép békéjéért kell megvívniuk, de a cickánymágus kihasználja vidékük három tavának (Fordí-tó, Fogvatar-tó, Zsibbasz-tó) varázserejét. A negyedik kötet kissé eltér a többitől, mert ez egy napló. De nem is akármilyen! Ez egy titkos napló! Na tehát ebben a részben Galléros Fecó ír kalandjairól Datolyaparton. Ugyanis az ötödik kötet Ruminiék datolyaparti kalandjairól szól. Fecó nem tudott felesége, Johanna miatt velük tartani, éppen ezért odaadta Balikónak naplóját. Érdekes megoldás volt, hogy először a Datolyaparton jelent meg, (melyben odaadta a naplót,) és utána csak a Galléros Fecó naplója. Na, és itt jönnek már a különleges részek tömkelegével. A hatodik rész ugyanis egy színdarab, a Rumini Ferrit-szigeten. A sorozatnak ebben a részében egy gonosz molylepke, Mojra, egy mágnes segítségével elfogta szerelmét, a Ferrit-királyt. Különleges porának köszönhetően lepkévé változtat mindenkit, aki a keze közé kerül. A hetedik rész egy levélregény, melyben a Szélkirálynő a Fényvizekre hajózik. Rumini és Balikó pechére magukkal viszik matróznak Sajtos Rozit, Sajtos Pedro unokahúgát, aki iránt a fiúk erős ellenszenvet éreznek. Ebből a nyolcadik rész végére szerelem lesz. A sorozatot még izgalmasabbá teszi, hogy hőseinken varázseszközök segítenek a szorult helyzetekben. Na, de most tényleg! Jöjjön a Rumini kapitány! A nyolcadik részben Ördögrokolyába, a Pattantyús-szigetre hajóznak hőseink. Nagy az öröm, mivel Fecó is velük tart a fényvizeken elrabolt kisfiát, és "bébiszitterét", Sajtos Rozit megszabadítani. Mikor a Szila-tengerre érkeznek szörnyű dolog történik. Rumini és Fecó vízbe fullad! ...vagy nem. Minden esetre a Szélkirálynőn ezt hiszik. Találkoznak a bálnaőrrel, Ámbrás Ambrussal, ugyanis a Szila- és Kartács-tengeren opálos élőlények, és topálok élnek/éltek régen. Most már nagyon kevés van belőlük. Mikor partra szállnak, nincs senkinek se kedve sétálni, két társuk halála miatt. Balikónak eszébe jut, hogy Ruminivel vettek opáldrazsét egy szigeten, de mivel új készítésű volt, várniuk kellet vele jó két hetet. Igaz, csak egy hét telt el, de olyan finom omlóssá vált, hogy a kisegér (pardon, nagyegér) úgy gondolta, megkínálja vele a többieket. Ám mikor elővette, megvágta valami az ujját. Megnézte mi az, a bátorságszérum törött üvege volt. Ja, persze, mi az a bátorságszérum? A bátorságszérumot egy légballonostól kapták, mert segítettek neki tüzet rakni. Viszont a bátorságszérumot csak a legbátrabbaknak szabad inni, nekik is csak egy cseppet. Nem is gondolták, mitől lett omlós az opáldrazsé! Ugyanis az opáldrazsé fölszívta a bátorságszérumot. Te jó ég, mi? De a java még hátra van! A legnagyobb szörnyűség csak most következik! Bojtos Benedek kártyapartin elvesztette a Szélkirálynőt! Na, de ennyi szörnyűség után nézzünk rá Fecóékra. Ruminin érezte az opált a bálna, ezért bekapta. Rumini azt kiáltotta, hogy "Kapd be Fecót is!" az opálbálna valahogy megértette, és eleget tett Rumini kérésének. De hogy? Úgy, hogy akin opál van, az kommunikálni tud az opálos élőlényekkel. Mikor Rumini megvakarta a fülét, már ő is értette, mit mond a bálna. De erre ő csak később jött rá. Térjünk vissza a legénység többi tagjához. A sötét utcán találtak egy anyót, aki a Kalendula névre hallgatott. Megkérdezték, hol a kórház, hogy ájult kapitányukat hova tudják vinni de ő azt mondta, vigyék el őhozzá, ő szívesen segít nekik. Ott aludhatott nála az egész legénység. Kalendula anyó körtekompótot és teát kínált nekik. Elmesélte hogy az ő népének volt ez a világa, a régi Opálfölde. Ő egy topál, és (mint minden topálnak) hat ujja van. Elénekelt nekik egy legendát egy több évszázada elveszett királynőről, aki védelmezte a népet. Itt nagyon sok volt régen a kincs, és ezért háborús lett a vidék. Eközben Sajtos Rozi és Kisfecó megszökik egy Kákompilli nevű bagoly segítségével Latorkúpról. Kákompilli egy suta szárnyú, sánta bagoly, akit mindig csúfolnak, de ahogy Rozi is mondta meséjében, egy jótündér (Tégedille) egészséges szárnyakat ad neki, és a szegények védelmezőjévé teszi. Fecót bálnavadászok fogják el, Rumini Misztrál Artúrral repül Méregdomb-szigetre. A végén mindenki összetalálkozik, és sikerül feléleszteniük Tégedillét. "Fut, menekül Tégedille, de üldöző a nyomában. Nem rejti el barlang mélye, nem bújhat a föld gyomrába. Sűrű bozót nem ad enyhet, nem fogadja be az ég sem. Észak, nyugat, dél és kelet, menedéket nem ad mégsem. Ám mielőtt összerogyna, opáleső hull az égből. S a királynő megmenekül az üldözők seregétől. Földi kutak égi fénye, észak, nyugat, dél és kelet, tükörbe néz a telihold, a királynőt közbül leled. Harminchárom ezüstoszlop őrzi testét - lelke pille. Keresheted, mégsem sejted, hol rejtőzik Tégedille."   Részlet a kalandregényből     A topál királynő nagy szeretettel fogadta a búcsúra érkező tengerészeket. Egyenként megszorította a matrózkezeket, külön köszönetet mondott mindenkinek. Amikor Negróra került a sor, a fedélzetmester elvörösödött, kis híján hasra esett a saját lábában, és olyan zavartan állt a királynő előtt, hogy nem csak Rumini és Balikó, de még Sajtos Rozi is kuncogni kezdett. - Kíváncsi vagyok, mit mondott neki Tégedille! - súgta Rozi a fiúknak. - Talán azt, hogy többet ne súroltassa fel a fedélzetet, mert a végén még elkopik a padló! - találgatott Rumini. - Vagy, hogy ezentúl dupla vacsora járjon a legénységnek! - tette hozzá Balikó. - Ne reménykedj, Balikó! - fintorgott Rumini. - Szerintem még Tégedille varázsereje is kevés ahhoz, hogy a jó öreg Negró megjuhászodjon! - Ugyan! - ellenkezett Rozi. - Ha Tégedille úgy akarja, bárkit megváltoztathat. Gondolj csak Majré kapitányra meg a bunyós barátaira! - André de Majré kismiska Negróhoz képest! - legyintett fölényesen Rumini. - Fogadjunk! - húzta ki magát Rozi. - Jó, fogadjunk! - egyezett bele Rumini. - Mibe? - Legyen valami finom! - javasolta Balikó. - Jó ötlet! - bólintott Rumini. - Benne vagy, Rozi? Ha Negró megváltozik, kérhetsz tőlem valamit! - Jó-jó, de micsodát? - Sütit, csokit, csókot - sorolta pimasz ábrázattal Balikó, aztán gúnyos nevetéssel ugrott férre, amikor Rumini hozzávágta a táskáját. - A győztes rendel. - nyújtotta a kezét Rozi, ügyet sem vetve balikóra. (...) A hátuk mögött megjelent Negró. Balikó behúzott nyakkal Ruminire kacsintott. - Igen, Negró? - fordult Rumini megadóan a fedélzetmesterhez. - Nem csináltunk semmi rosszat, csak beszélgetünk. - Semmi gond gyerekek, beszélgessetek csak tovább! Most nem muszáj dolgoznotok! Rumini eltátotta a száját, Balikó viszont gonoszul oldalba bökte Rozit. - Jól gondold meg, mit kérsz! Rumini megrémült. A végén még szégyenszemre elveszíti a fogadást! Készségesen talpra ugrott hát, és Negróra nézett. - Felsúroljam a padlót? - Ugyan, Rumini, hagyd csak! - rázta a fejét a fedélzetmester. - Akkor nyilván azt akarod, hogy hagymát pucoljak! - találgatott Rumini. - Nem-nem. - Vagy sikáljam fényesre a rézkilincseket? - ajánlotta, szinte könyörögve Rumini. - Pihenj csak, Rumini! Ne strapáld magad! - veregette vállon nyájasan Negró, azzal fütyörészve továbbsétált. - Hölgyeim és uraim! - emelkedett szólásra drámai arckifejezéssel Balikó. - Eredményhirdetés következik! A fogadás nyertese... ki nem találnátok... Saaajtoooos Roziiii! Nos, kisasszony, mit kér a vesztestől? Csak nem egy...? - Majd Rumininek elmondom! - vágta rá az egérlány. Fecó elnevette magát. - Azt hiszem, lemaradtam valamiről! - Ó, nem, a java még hátra van! - vigyorgott Balikó. - Gyerünk, Rozi! Vonszold be Ruminit a kabinba, és súgd meg neki, mit kérsz a győzelemért! - Van a hátizsákomban pár édesség, amit a kikötőben vettem. Választhatsz! - egyezett bele Rumini, és kényszeredetten feltápászkodott. - Jár a jutalom! El sem hiszem, hogy Negró megváltozott! Rozi és Rumini beballagott a kabinba. - Nekem is hozhattok valamit! - kiáltott utánuk Balikó, de amint Ruminiék beléptek a fülke ajtaján, izgatottan Kisfecóhoz fordult. - Szaladj oda az ajtóhoz, kukucskálj be, és nézd meg, mit ad Rumini Rozinak. - Jó, sajadok! - egyezett bele a kicsi. - Ej, Balikó! - csóválta a fejét mosolyogva Fecó. - Leskelődni tanítod a kisfiamat? - Most mit vagy úgy oda? - vont vállat Balikó. - Te nem akarod tudni, mi történik? - Az az ő dolguk - jelentette ki Fecó. - Azt már nem! - heveskedett Balikó. - Rumini az én barátom. Nem árt, ha tudom, mit művel! Mármint a csokijával. Kisfecó közben sarkon fordult, és vidáman rohant vissza. - Na, kicsi, mit láttál? Mi volt? - firtatta Balikó. - Cumini. Jozi. - Jó-jó, de csokit vagy csókot adott neki? - Csocsit. Csocsót - sorolta Kisfecó, majd amikor meglátta Balikó kétségbeesett arcát, kacagva sorolta tovább: - Csocsit, csocsót, csucsát, csecsét! - Azt hiszem, van még mit tanulnod, amíg igazán okos leszel! - sóhajtott Balikó. - Otos jeszej! - bólogatott egyetértően Kisfecó, aztán bekuporodott a papája ölébe, és többet ügyet sem vetett a mérgelődő Balikóra. (9) Rumini Tükör-szigeten

vissza a sorozathoz