Hintafa blog   Azonnal megakadt a szemem a könyv borítóján. Nemcsak azért, mert gyönyörű, izgalmas színe van, hanem mert első pillantásra is láttam, hogy az illusztrátor nem más, mint a hazájában - Hollandiában - méltán népszerű Fiep Westendorp.   A hölgy rajzait mi Annie M. G. Schmidt Titi könyveiből ismertük meg, de számtalan egyéb könyvet is illusztrált. Például Pim és Pom történetét, melyet szintén a Pagony adott ki, Varga Orsolya fordításában.     A két cica - önhibáján kívül - komoly galibába keveredik: elvesznek otthonról. Hiába is keresi őket gazdájuk, a Kedves Hölgy, nem leli nyomukat. Így hát, nincs más választás, a cicáknak kell kézbe venni saját sorsukat, hogy hazajussanak. Akadályok során kénytelenek átküzdeni magukat, miközben utaznak cirkusszal, kipróbálják a kóbor macskák életét, sőt rövid időre különválnak, de csak azért, hogy a végén egyetlen látványos kaland során összetalálkozzanak. Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb dolog, ami Hollandiában egy mesével történhetett, ha Fiep Westendorp készítette hozzá a rajzokat. Nemcsak remek érzékkel választja ki a lényeges vonásokat, de a színekkel és a formákkal is bravúrosan bánik. A figurái egyszerűek, de jellemüket egy kéztartással, vagy egy grimasszal sikeresen megformázza. Mivel egészen fiatal korosztály számára készült a könyv, így fontos, hogy a szöveg és a képek aránya viszonylag egyensúlyban legyen. Mindezt úgy, hogy a rajzok főként három színből és ezek árnyalataiból állnak: kék, piros, sárga (najó egy kis fekete-fehérrel). Nincs hiányérzetem, egyáltalán nem furák a piros-szürke fák, a sárga fű. Sőt inkább izgalmas figyelni, hogy milyen életvidám, ragyogó világot hoz létre pusztán pár színárnyalat segítségével. A könyvet 3 éves kortól ajánlják, nem véletlenül, hiszen ez már egy kicsit cirkalmasabb történet, mint az előző két lapozó.   A város Másnap reggel Pom teljesen egyedül ébred. – Pim, hol vagy? A távolban zeneszó hallatszik. Pom eliramodik a hang irányába, majd egy hosszú cirkuszi karavánt pillant meg. Ó, ott van Pim! Pim lelkesen integet Pomnak. – Megengedik, hogy velük menjünk, Pom! A városba tartanak. A városban sem könnyű megtalálni a hazafelé vezető utat. – Tudod, hogy melyik irányba kell elindulnunk? – kérdezi Pim. Pom egyszerre egy falragaszt vesz észre, ami két macskát ábrázol. Egy feketét meg egy fehér cirmosat. – Nézd csak, Pim, azok mi vagyunk, keresnek minket... az unokahúgok! Jaj, ne, ott vannak! – Fogd meg! – sikít fel Timi, és a húgocskák a cicákra vetik magukat. Pim és Pom félreugranak, és hamar egérutat nyernek. De hol rejtőzhetnének el? – Juj, de hideg, juj, de hideg! – vacog Pim az eperfagyis ládában. – Pssszt! – sziszegi Pom. – Hallom a húgocskákat. Itt vannak a közelben! A húgocskák egy-egy hatalmas fagylaltot nyalnak. – Timi, szerinted nem fog szomorkodni a nénikénk, ha Pimet és Pomot magunkkal visszük az új házunkba? – kérdezi Saci. – Á, dehogy – feleli Timi. – Majd hoz a menhelyről új cicákat. Így szoktak tenni az emberek, ha elkóborolnak a cicáik, és nem térnek haza. Már rég elfelejtette Pimet és Pomot. Gyere, folytassuk a keresést! – azzal az unokahúgocskák továbbsétálnak. Pim és Pom elszörnyedve néznek egymásra. A Kedves Hölgy új cicákat fog magához venni? Kiugranak a fagylaltoskocsiból. A fagylaltárus halálra rémül. Kóbor macskák – Sz-sz-szerinted az új cicák is szardíniát kapnak? – Pim hangja reszket. – És a mi tálacskáinkból ehetnek? – Pom nagyot nyel. Gondolni sem akar erre. – És a m-m-mi kosarunkban alhatnak? – egy könnycsepp gördül le Pim orrán. Pom a fejét rázza.  – Nem, dehogy alhatnak. Hiszen az a mi kosarunk! Pim szívszaggató zokogásban tör ki. – A Kedves Hölgyhöz akarok menniiiii! A hosszú gyaloglás közben megéheznek. – Nézd, találtam egy fincsi halat! – kiált fel Pim. – Pfúj! Ne egyél a szemetesből. Nem vagyunk kóbor macskák! – méltatlankodik Pom. – Mi a bajod velünk? – a lámpaoszlop tövében Johnny áll, egy igazi kóbor macska. – A kóbor macskák élete nagyon is izgalmas. És mindent megosztunk egymással – kapja ki Pim mancsából a halcsontot. – Gyertek velem! – csámcsogja. – Bemutatlak a haverjaimnak. Aznap éjjel Pim és Pom egy csomó új barátot szerez. Johnnynak igaza volt. A kóbor macskák élete szakadatlan dínomdánom.