1. A játék Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 120   A Föld erőforrásai fogytán vannak, egyre kevesebb embernek jut élelem és lakóhely.   Az emberiség küldetést szervez: a KEPLER62 bolygórendszerben találtak egy a Földhöz hasonló, lakható égitestet. De vajon mi köze ennek a Kepler62 számítógépes játékhoz, amit állítólag senki sem tud végigjátszani?   Ari és Joni, ez a mindenre elszánt testvérpár megszerzi egy játékot, ami beszippantja a fiúkat... Vajon álomvilágba vagy rémisztő lázálomba vezet az út az utolsó utáni szinten?   Timo Parvela a finn ifjúsági irodalom legnépszerűbb szerzője, számos könyve jelent már meg magyarul is (pl. kisiskolásoknak írt Hinta-sorozat és Ella sorozat).   A szépirodalomra és a kalandra éhes olvasók egyaránt kedvelik a tanítóból lett írőt.   pagony.hu Ezt tedd, ha beszippantotta a játék! Timo Parvela a finn ifjúsági irodalom legnépszerűbb szerzője, számos könyve jelent már meg magyarul is. A szépirodalomra és a kalandra éhes olvasók egyaránt kedvelik.   A finn klasszikus segítségével átvezethetjük a virtuális játékok világából a gyereket az irodalom dimenzióiba.    A Kepler62 egy nagyon empatikus szöveg, tele fordulattal és kalanddal. A Kepler 62 maga a játék, ami beszippant. Egy testvérpár próbál egy futurisztikus világban a Kepler62 segítségével "kimenekülni" a városból, a világból. Egy esélyük van: nyerni. Varázslatos képek, kaland és izgalom.   Nyugat-Európát aszályok sújtják: a gyümölcsök, a friss tej, az új ruha vagy akár a kenyér luxuscikkeknek számítanak. A bizonytalan időkben a kormány ellenőrzése az emberek felett mindenre kiterjedt, azt viszont valahogy senki nem veszi észre, hogy a tizenhárom év körüli Ari látja el nála öt évvel fiatalabb kisöccsét… Ilyen hangulatban kezdődik a finn klasszikus, Timo Parvela új sorozatának első része, a Kepler62: A játék. „A kormány a barátunk“ – Ari valahogy sose tudta ezt a szlogent elhinni. Amikor pedig végre kezébe kerül a Kepler62, A JÁTÉK, minden végleg megváltozik... A Kepler62 több mint egy egyszerű videojáték: állítólag ez minden idők legszuperebb és legnehezebb számítógépes játéka. Muszáj megvásárolni, mivel nem lehet letölteni a netről és másképp hozzájutni is szinte lehetetlen. Annyi pletyka lengi körül, állítólag titkos, utolsó utáni pálya van benne elrejtve, mások szerint, aki végigviszi, egy meghívót nyer, ki tudja, hová... De még senki nem tudott eljutni a végéig.   Ari és Joni nagy meglepetésére a játék eleinte kifejezetten könnyű, a fiúk pedig ügyes játékosok, gond nélkül veszik az akadályokat. Mégis Ari érzi, hogy valami többről van szó. Aztán szinte beszippantja őket a varázs. Felváltva játszanak és alszanak, a játék egyfajta felfedezéssé válik, amiben mindketten részt vesznek. Végül elérik az utolsó szintet és csapdába esnek, mint mindenki.   Vaksötét pálya, alig látszik a barlang bejárata. Hiába próbálkoznak, nem tudnak bejutni, mert egy félelmetes, ismeretlen lény újra meg újra megjelenik, hogy lecsapjon rájuk. Millió játékos a világ minden táján ezt a rejtélyt próbálja megfejteni. Hiába, valamennyien kudarcot vallottak: a századik próbálkozás után ugyanis a játék blokkolja magát. A képernyő elsötétül, nem lehet a játékot újrakezdeni, sőt újra megvásárolni sem, a játék felismeri a játékost. Mi történne, ha sikerülne végigvinni a játékot? Talán tényleg egy belépőjegy a nyeremény az arra érdemeseknek? Talán lehet köze ennek ahhoz az expedícióhoz, amiről a híradások szólnak? Űrhajókkal az ismeretlenbe, eljött újra a felfedezések kora, ez lesz az emberiség új hajnala! Másról sem szóltak a hírek.   Joni megbetegedésével aztán felgyorsulnak az események. Ha orvoshoz viszik, kiderül, hogy a fiút a bátyja neveli, hogy nem tudják, hol van az anyjuk... De Joni nagyon lázas. Ari alig tud dönteni, végül muszáj kockáztatnia, így a szülői felügyelet hiánya miatt a hatóságok riasztják a rendszert. Végül hazaviszik a fiúkat, ahol találkoznak anyjukkal, de kicsit mintha megváltozott volna... Hogyhogy pont most került elő? A fiúk menekülni próbálnak, de nincs hová, dönteniük kell, de azt se tudják, miről is döntenek pontosan. Nem tudják, kiben bízzanak, a neuroturbózással szakorvossá varázsolt kisgyerekek épp olyan ijesztőek, mint a szürke felnőttek. Ari egy dologban biztos: a kormány nem a barátjuk és ő nem akar „boldog, gondtalan gyerek“ lenni. Az egyetlen esélyük a Kepler62 utolsó szintje, a végigvihetetlen játék, a misztikus meghívó az ismeretlenbe. A könyv ugyanúgy beszippantja az olvasót, mint a játék a testvérpárt. Végig ott érezzük magunkat a fiúk közelében, bizonytalanul tapogatózunk a jövő ismeretlen világában. Az illusztrációk miatt a regény is egy játékra hasonlít, könnyen átélhető a Kepler62 izgalma, a videójáték varázsa és a futurisztikus eszközök, az emberek félelemkeltő furcsasága. Rendkívül izgalmas kezdés, rengeteg kérdés marad megválaszolatlanul az olvasóban, Arira és Jonira pedig minden bizonnyal még rengeteg kaland vár – én már alig várom a folytatást! A Kepler62 neked való, ha: - téged is be tud szippantani egy számítógépes játék (vagy akár egy jó könyv), - nem vagy ijedős, - nem riadsz vissza attól, hogy tűkön ülve várd a folytatást, - tetszenek azok a könyvek, amik elképzelt világban játszódnak, - szereted Timo Parvelát.

2. Visszaszámlálás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 152   Ari és Joni, miután teljesítették a világ legnehezebb számítógépes játékát, részesei lehettek a rejtélyes küldetésnek, amely a Kepler62 naprendszerben keres lakható bolygókat. De vajon miféle titokzatos bázisra érkeztek és kik lesznek társaik a hosszú úton?   Marie, a világ leggazdagabb fegyvergyárosának elkényeztetett, de magányos lánya is a bázison van. Ő ­ugyan nem oldotta meg a feladványt, de megfizetett érte. Hiszen pénzen bármit meg lehet venni. A három gyerek tudni akarja, mit titkolnak előlük. Vajon a bázis egy nagyszerű küldetés kiindulópontja vagy szánalmas börtön? Ki kell deríteniük... Udvari Orsi   Ari és Joni történetét már megismertük a Kepler62 első részéből. A két fiú azok között a „szerencsés” kiválasztottak között vannak, akiknek sikerült végig vinniük a világ legnehezebb és legrejtélyesebb számítógépes játékát, a Kepler62-t, és ezért részt vehetnek egy igazi expedícióban. Ott váltunk el tőlük, hogy felültek egy ismeretlen repülőgépre… Hogy mi a Kepler62 expedíció? És kik állnak egyáltalán mögötte? Miért gyerekek kellenek hozzá? Számos megválaszolatlan kérdés maradhatott bennünk az első rész elolvasása után, amikre végre választ kaphatunk A visszaszámlálás című kötetben. A második részben egy újabb szereplőt ismerhetünk meg, aki a nagy kaland részesévé vált. Marie más úton került a kiválasztottak csapatába, mint a két testvér. Egy milliárdos norvég fegyvergyáros lányaként látszólag nincs lehetetlen: Marie fölbérelt pár „kockát”, hogy vigyék végig helyette a játékot. Az egyikőjüknek, Halfman-halfbiscuit05-nek sikerült is, s ezzel Marie bejutott a kiválasztottak közé. Ő is részesévé vált a történetnek, ami közel sem olyan, mint amilyennek elképzelte. Titkok sokasága övezi a Kepler62 expedíciót és a bázison Marie furcsaságok sokaságával találja magát szemben: hogyan és miért figyelték meg az otthonában titkos kamerák segítségével? Milyen lényeket rejtegetnek a bázis pincéjében? Valójában ki a barát és ki az ellenség? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ Marie a felkészítő bázison, ahol már Ari és Joni, valamint jó pár „kiválasztott” vár az expedíció megkezdésére. Vajon megtalálja a válaszokat? Az első kötethez képest szembetűnő a narrátori pozícióváltás. A második részben belülről, az egyik résztvevő nézőpontjából látjuk a cselekményt, ami abszolút erősíti a történetbe való belehelyezkedést. (Az elején fokozza az izgalmat, hogy nem is tudjuk, ki az, aki beszél.) Az elbeszélő pedig egy lány! Egy aktív, belevaló csaj, akit szó szerint megedzett az élet. Apja vállalkozása miatt fegyverek között nőtt fel, amiknek ő maga is szakértője. Simán össze tud rakni pár műanyagdarabból egy működőképes stukkert. Marie alakja nagyon szerethető: egyrészről vagány kamasz, akit nem érdekel a külvilág, másrészről egy magányos kislány, aki teljesen egyedül tölti a mindennapjait, hiszen apja mindig távol van, édesanyja pedig meghalt. (Közös ez a magányos vonás az összes kiválasztott gyerekre, például Arira és Jonira is.) Ez a kettősség építi fel főszereplőnket, akinek humora is rendkívül egyedülálló és különleges. Az illusztráció továbbra is lehengerlő! Ismét többoldalas grafikák, képregényszerű figurákkal. Ha ránézünk a borítóra, egyből átjön a könyv atmoszférája. A közeli és távoli képek folyamatos váltogatása jól követi a cselekmény dinamikáját. A figurák is egytől egyig átadják a személyiségüket, bár szívfájdalmam, hogy nem láthatom a legapróbb mellékszereplőket is megrajzolva. (Kevés a jóból.) Találkozhatunk „filmből kilépett” számítógépes sráccal, „képregényszerű” doktornővel, Yodára hajazó tábornokkal és egészen különleges, rovarszerű lényekkel. Nagyon nagy pozitívumának tartom, ahogy fenntartja a figyelmet. A témaválasztásnak nagy szerepe van ebben, hiszen az egész egy számítógépes játékból indul ki és ez jut el egészen az űrutazásig megfűszerezve néhány különös lénnyel… Fantasztikus világot épít fel a szerzőcsapat, rengeteg finomsággal. (Az egyik kedvencem a Jeff Koons által tervezett szökőkút a fegyvermágnás udvarán.) Az izgalmas sztori mellé igényes, színvonalas szöveget kapunk, amit a fordítás is jól átad (ford. Petrikovics Edit). A kötet zárása nem okoz csalódást: ismét a csúcsponton, a legizgalmasabb résznél szakad meg a sztori. Ha magával ragad a könyv, egy nap alatt kiolvasod és türelmetlenül várod, hogy a harmadik részt is elolvashasd. Én így vagyok vele.