Alfonz és az űrlények   Írta: Bartók Imre Illusztrálta: Nemes Anna Kiadó: Babilon Oldalszám: 64 Alfonz, ez az átlagos kisfiú mégsem teljesen átlagos: feledékeny szülei nem íratták be időben az iskolába (mintha csak én lennék), és ezért nem veszik fel sehova, csak a Huszonnegyedik kerületibe. Igen, olyan kerület nincs. De hát akkor is ez pontosan olyan, ahogy ez az egész intézményesülés zajlik, csak itt az abszurditás még látványosabb. Oké, megvan az iskola. Ezek után Alfonz belép az iskolába, ahol - mindenki űrlény. Szerintem ennél pontosabban nem lehet leképezni, hogy hogyan érzi magát az ember, amikor először lép be az iskolába. Mintha egy másik bolygón lenne. Vagy az van, hogy saját magát érzi űrlénynek, vagy mindenki mást lát annak. Nem is lehet tudni, hogy Alfonz vagy szülei aggódnak jobban, hogy a gyerek vajon megtalálja-e helyét ezen az ellenséges bolygón? Innentől jön viszont a pozitív fordulat, az igazi idill (bár ilyen lenne a valóság!):   Ezek az űrlények örülnek Alfonznak. Örülnek neki, hogy olyan, amilyen, és így Alfonz is megtanul örülni annak, hogy ők meg másmilyenek. Folynak, csúsznak, átváltoznak. Nem pont úgy és nem pont azt csinálják, amit a kockafej-iskola elvár, de összetartanak és kedvesek, és valamiben mind különleges. Azonban a képbe belép a valóság, amikor iskolák közti versenyt hirdet a város, és persze csak emberek indulhatnának. Ekkor lép elő Alfonz, hogy képviselje a többieket. Hirtelen az addig visszahúzódó kisfiú kezdeményez, kitalálja, hogy hogyan tudnának indulni, sőt, végül kiáll mindenki elé, hogy megmutassa az alkotásukat. Sajnos az űrlény barátai nem lehetnek jelen a nagy eseményen, de az apukája, aki mindig mindennek örül, amit csinál, ott nevet és tapsol a közönség soraiban. Igazán jó mese, egy nagy adag jófajta, indirekt tanulsággal! (pagony.hu)         Emma és Elefánt Írta: Deres Kornélia Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina Kiadó: Tessloff Kiadó Oldalszám: 32 oldal Emma izgatottan várja az első tanítási napot. Új gyerek érkezik hozzájuk, aki a padtársa, egyben örök barátnője lesz. Legalábbis Emma így tervezi. Csakhogy a jövevény egyáltalán nem olyan, amilyenre Emma számított. Lehet-e mégis a szövetségese?       Gogol, a szemétmágus Írta: Sepsi László Kiadó: Tessloff Kiadó Oldalszám: 32 oldal Mit keres egy nagy sárga izé Tisztafalva takaros főterén? Gogol, a szemétbűvölő mágus felkerekedik, hogy a dolog végére járjon. Bele is botlik Trutymákba, a mindent elnyelő ragacsba - csakhogy alaposan benne ragad!  Gogol most nagy pácban van. De talán a megoldás közelebb van, mint gondolná...           Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök Írta: Mán-Várhehyi Réka Illusztrálta: Rödönyi Csilla Kiadó: Babilon Oldalszám: 32   "A Kókusz Franci egy mini meseregény, szereplői antropomorfizált állatok. Kókusz Franci egy afgán agár fodrászlány, aki titokban ügynökként tevékenykedik. Manga Laci, a titkosszolgálat vezetője új küldetéssel bízza meg: a Musz Musz nevű sütemény ellopott receptjét kell megszereznie. Azonban a receptre mások is vadásznak, köztük talán Franci új szomszédja, a rettentő gyanús Praliné Zsorzs is. Aki egyébként egy ló, foglalkozására nézve pedig csokiguru." (Mán-Várhegyi Réka)     pagony.hu Mán-Várhegyi Réka könyve a kis detektíves sorozatok közé illik, mint a Lassze és Maja, a Tim és társa és hasonlók. Különlegessége, hogy ez hazai közegben játszódik, érzésre a Péterfy Sándor utca-Rózsák tere-Király utca hangulatú kicsit lerobbant, de nagyon emberarcú pesti belvárosban.   A legjobb maga ez a kisboltos, mindenkit ismerő-kiveséző kisvárosias atmoszféra, az erős karakterek. Szereplői antropomorfizált állatok, a sztori pedig: egy ellopott süti recept visszaszerzése.   Az izgalom garantált, ahogy a fordulatok és csavarok is a történetben. Amivel problémám volt, az a szókincs: becsapós a nagybetű, a kis formátum, mert amúgy a szöveg tele van meglehetősen bonyolult szavakkal, amik közül egy-kettő az én rengeteget olvasó és művelt 8 évesemnél is magyarázatra szorultak, de egy kevésbé olvasós gyerek, akit a kötet megcéloz, biztosan leakad a legtöbbjénél. Szóval ezt ne a teljesen kezdőknek vegyük, vagy legyünk ott, ha segíteni kell.