Sándor Enikő   Az elképesztően, szívszorítóan vidám Hónővér     A méhek története szerzőjeként megismert Maja Lunde legújabb könyvében a karácsonyt és az adventi időszakot egészen egyedi módon közelíti meg. A Cser Kiadó az elmúlt években kezdett el gyerekirodalmi kötetek kiadásával is foglalkozni és általában olyan könyvkülönlegességeket választanak, amelyek a témaválasztást, az illusztrációt vagy a műfajt illetően újszerűek, szokatlanok. Gondoljunk csak a Plüssinvázióra, a Nagyszerű nők című képregénykötetre, vagy az És boldogan éltek? és Ők is boldogan éltek? antológiákra. Nincs ez másként a Hőnővérnél sem, amely két család halállal kapcsolatos traumáját ágyazza egy karácsonyi történetbe. Noha a halál mint téma egyre kevésbé számít tabunak, még mindig merész vállalkozás a gyerekkönyves piacon olyan kötetet megjelentetni, amely egyszerre szól a halálról és a karácsonyról. A Hónővér esetében azonban megérte kockáztatni. A 24 fejezetből álló történettel úgy hangolódhatunk a karácsonyra, hogy közben mindenképpen eszünkbe jutnak azok, akikkel már nem tudunk együtt ünnepelni. A főhős, Noel elbeszéléséből ismerhetjük meg a Hónővér, azaz Hedvig és a nővére, Júnó történetét. Noel számára a december 24-e különösen fontos, mivel pont karácsony napjára esik az ő születésnapja is, ám a történet elbeszélésekor semmi sem úgy alakul, ahogy azt korábban megszokta. Már a kötet első fejezetében körvonalazódik, hogy Noel a nyár folyamán elvesztette a nővérét, és azóta majdnem minden megváltozott. A szülei csak halvány másai önmaguknak, cserfes kishúga csendben tölti a napokat, egyetlen barátja nem tudja hogyan közeledjen hozzá a történtek után, ha a tanárai kérdezik, hogy akar-e beszélni a nővére elvesztéséről, elnémul. Ebben az élethelyzetben ismerkedik meg Hedviggel, akinek különleges beszédstílusa, energikussága és életigenlése segít abban, hogy Noel ismét kinyíljon a világ felé, beszélni tudjon a családját ért veszteségről és újra felfedezze a karácsonyi készülődés örömét. Maja Lunde érzékletes és részletgazdag elbeszélésmódjának köszönhetően megelevenedik az összes karácsonyi illat, textúra és hang. „Miután megbizonyosodtam arról, hogy a karácsonyi hangokkal minden rendben, lejjebb lopakodtam a lépcsőn. A nappaliba vezető ajtóhoz léptem, ahol ismét meg kellett állnom. Ezúttal szaglászni. A karácsonyhoz ugyanis az illatok is hozzátartoznak. Nálunk karácsonykor összekeveredik a fa tűleveleinek, a karácsonyi füstölőnek, a mézeskalácsnak, a narancsnak, a fahéjnak és a kakaónak az illata, számomra ennél finomabb nem létezik. Csak akkor mertem benyitni a nappaliba, miután megállapítottam, hogy az igazi karácsonyillat nem hiányzik.” A tökéletes karácsonyi hangulat lefestéséhez a szereplők érzelmeinek pontos leírása társul. Az elbeszélő, Noel többször megszólítja az olvasót: „Hedvigről mesélek neked.” Most talán azt gondolod, hogy csak azért lettünk barátok Johnnal…”, „Nem tudom, te hogyan szoktad csinálni, de én úgy bontok ki egy ajándékot…”. Noel ezekkel a kiszólásokkal bevonja az olvasót a történetbe, így az részese lehet valamennyi szituációnak olvasás közben, saját életére reflektálhat, eszébe juttatja a saját családi, karácsonyi hagyományait, és azokat, akik nincsenek már itt, hogy együtt ünnepelhessenek. Képet kapunk arról, mi zajlik Noel lelkében esténként, az unalmas vacsora közben, amikor csak felszínes dolgokról beszélnek a szülei; milyen volt megélni a nővére elvesztését és az utána keletkező űrt, vagy amikor a gyászfolyamat során Hedvignek köszönhetően elkezd azon dolgozni, hogy a családja úgy tudja megőrizni a nővére emlékét, hogy ne csak fájdalom és szomorúság társuljon hozzá. Noel és a folyton vidám Hedvig is őrzi a saját titkát, amely különleges és mély barátságuk során lepleződik le, azáltal, hogy őszintén kitárulkoznak egymásnak, illetve segítik egymást abban, hogy feldolgozzák az őket ért veszteséget. A Hónővér könyvtárgyként is különlegesnek tekinthető. Időtállóságáról a kemény borító és az ofszet technológiával nyomtatott lapok gondoskodnak, amelyen életre kelnek Lisa Aisato magával ragadó képei. A 192 oldalas kötet valamennyi oldalpárja tartalmaz illusztrációt, melyek egy része a szöveghez illeszkedően, a jelenetek kiemelésére szolgál, de számos apró kép gondoskodik a textúrák megjelenítéséről, így például találunk a képet a kilöttyent kakaós bögrék után maradt barna körökről és foltokról is. Mivel a történetben fontos szerepet kap a víz, többféle formában és színben láthatjuk, attól függően, hogy éppen vidám vagy szomorú kontextusban jelenik meg. A természeti jelenségek, valamint a tárgyak illusztrálásán kívül érdemes az egyes szereplők vonásait fejezetről fejezetre megfigyelni a képeken, ugyanis számos érzelem változását nyomon követhetjük rajtuk. Hedvig otthonát, a Gally Villát láthatjuk teljes pompájában és megkopottan. A Gally Villában, Hedvig bátyjának rajzain szereplő képek még további két alkalommal tűnek fel a kötetben, ám ezeket csak akkor fedezhetjük fel, ha időt szánunk a részletgazdag illusztrációk vizsgálatára. A fordítás Patat Bence munkáját dicséri, neki köszönhetjük többek között Anti Saar Így mennek nálunk a dolgok című gyerekkönyvének, illetve a Maja Lunde A méhek története című felnőtteknek szóló regényének fordítását is. A Hónővér a kiadótól nem kapott korhatáros besorolást, a témáját tekintve azonban inkább a tíz éven felülieknek lehet szívmelengető olvasmány, és a felnőtt olvasók számára is egyedülálló és megható élmény.   minimatine.hu Maja Lunde 24 fejezetre osztott könyvét lehetne olvasni részletekben is, de a történet és a képek annyira magával ragadóak, hogy képtelen voltam letenni. Nem egy szokványos, cukormázas, vidám ünnepi történet. A karácsonyról első körben az embernek nem az elmúlás vagy a halál jut eszébe, mégis nagyon érdekes az ünnepet egy 10 éves kisfiú, Noel szemszögéből nézni, aki karácsonykor ünnepli a születésnapját, és nemrég elvesztette a nővérét. Családja teljesen érthető módon valamiféle bénultságban tölti mindennapjait. Noel úgy érzi, hogy rajta áll, lesz-e idén karácsony… És lennie kell, hiszen az élet megy tovább… Közben különleges barátságok szövődnek, a régi barátok újra egymásra találnak és az emlékezés gyógyítja a gyógyíthatatlan sebeket. A könyvet a téma komolysága miatt inkább 9-10 éves kortól ajánljuk, viszont felnőtteknek is remek ünnepi olvasmány ez az egyszerre felemelő, szívmelengető, sokszor torokszorító történetet. Több olyan mondat is elhangzik a könyvben, amely beleég az ember szívébe, különösen azokéba, akiknek már nem minden családtagja lehet ott az ünnepekkor. Külön kiemelném a két világ határán mozgó csodaszép, szöveget körbeölelő hol végtelen melegséget, hol a rideg valóságot erősítő illusztrációt is, amely Lisa Aisato munkája.   Himtafa blog   Ha még csak átlapozod, vagy a kezedben megforgatod a könyvet, már tudod, hogy valami nagyon különlegeset, rendhagyót találtál. A fordító, Patat Bence munkáján is ez látszik. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának legelső szabálya. Lisa Aisato rajzai ragyognak a színektől, érzésektől és a boldogságtól. De ha arra van szükség, akkor visszatükrözik a tél zordságát, egy magányos ember belső didergését. A papír magas minőségű, fényes is, selymes is, vastag is. Nem egy szezonra szól. Már most olyan érzésem van, mintha egy klasszikussal lenne dolgom. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának második szabálya. Amilyen igényesek a könyv lapjai, olyan különleges és felkavaró Lunde édes-bús adventi könyve. Noel és Hedvig barátságáról, halálról, családról. És hogy hol lehet ebben megtalálni az örömöt. Majdnem vakmerő dolog egy gyászoló család (pláne kettő) történetéből karácsonyi mesét írni, hiszen a halál, a gyász nemcsak erős tabu, de egy gyerek elvesztése olyan fájdalommal jár, ami kimondhatatlan. Ezért Lunde nem is mondja ki, csak finoman, apró mozzanatokkal érzékelteti. Olyan lehengerlő atmoszférát teremtett, hogy sokszor csak suttogva, máskor a megilletődöttségtől rekedten tudtam csak felolvasni. Miközben karácsonykor egy különleges születést várunk, Noel családját mély apátiába taszította nővére, Júnó halála. A kisfiú és húga hiányérzetét csak növeli, hogy a szülők fakó másolatai önmaguknak (nem mintha ebben bármi meglepő lenne). Tudomást sem vesznek a közelgő ünnepről. Az advent Noel számára komor napjaiban észrevesz egy vibráló mosolyú kislányt. Ő Hedvig. Barátságot, beszélgetést, önfeledt játékot, mosolyokat, forró habos kakaót és kiapadhatatlan szeretettől fényes otthonát kínálja a fiúnak. Hogy valami nem stimmel csak később derül ki.     Felnőttként volt alkalmad megtanulni, hogy az élet nagy ritkán tér vissza magától a normális kerékvágásba. Most is egy gyerek élni akarása, elkeseredéséből fakadó merészsége kell a változáshoz, ami megmutatja a vigaszt, hogy szembeszállhassanak az elmúlás fájdalmával. Mindezt egy olyan megható jelenetben, hogy hiába is próbáltam volna küszködni a könnyeimmel. Ha ennyiben kimerültek volna a Hónővér erényei, már akkor is szívembe zártam volna Lunde-t amiatt, hogy ilyen tetterővel és hatalommal ruház fel egy kisgyereket. Ez a karácsonyi olvasmányok harmadik fontos jellemzője.   Mire eljön a karácsony, újra megtanulja az olvasó-hallgató, hogy a csoda, amit kerestünk és vártunk: bennük van és egyformán elérhető a gyerekek számára is. Ezt a mondatot a Hónővér meséje nélkül olvasva engem is elöntene a szekunder szégyen, de Lunde olyan atmoszférát teremt, ahol üzenetének egyszerű örökérvényűsége és letisztultsága kerül a fókuszba.   Egyet megígérhetek: az utolsó fejezet olyan mélyen megérint majd, hogy a karácsonyi rohanást és minden sallangot fénytelennek és nevetséges nüansznak fogsz látni. Ez a karácsonyi olvasmányok kiválasztásának legfontosabb szabálya.       Részletek a könyvből   2