A történet főszereplője, Heidi sokkal inkább érzi szabadnak magát a hegyek tiszta egyszerűségében, mint a gazdag városi házban. A nyíltszívű kislány sok barátot szerez, és még a zordnak tűnő nagyapját is megszelídíti...   A svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét.   4. fejezet Váratlan utazás   Gyorsan elszállt három év, mióta Heidi az Alpokba költörzött. Wgy márciusi reggelen várazlanuk megjelent valaki a házban. A nagyapa nem hitt a szemének, amikor meglátta, ki jött. Dete! A nő azt mondta, elviszi magával Heidit Frankfurtba, ahol egy gazdag családnál fog élni.   A nagypapa szomorúan kiment a házból. Nem akarta, hogy elmenjen a kislány, de nem akadályozhatta meg Detét abban, hogy elvigye. Heidi nem akart menni, csakhogy engedelmeskednie kellett unokatesvérének. Így hát összecsomagolta holmiját, elbúcsuzott nagyapjától, és Dete után indult. Egész úton arról fagatta Detét, mikor jönnek vissza. Hosszú volt az út Frankfurtba. Amikor megérkeztek a városba, Heidi igencsak elámult a sok ház láttán, de legjobban azon lepődött neg, hogy itt nem voltak hegyek. Már öreg este volt, amikor megérkeztek Sesemann úr házába. Egy szolgáló kísérte őket a dolgozószobába, ahol már órák óta várt rájuk Rottenmeier kisasszony és Klára, Sesemann úr lánya.