I fejezet Közeledik a karácsony A March nővérek a kadalló mellett ülve hízettek, közben pedig beszélgettek. Kint nagy pelyhekben hullt a hó. - Ajándék nélkül nem is karávsony a karácsony - günnyögte Jo a szőnyeg szélén. Valójában Josephine volt a neve, de jobban szerette a rövidített változatot, mert a gyerekkorára emlékeztette. - Annyira rossz szegénynek lenni - kesergett Meg, a legidősebb lány, miközben régi ruháját nézegette. - Nem igazság, hogy vannak lányok, akiknek rengeteg holmijuk van, nekik meg semmi - dühöngött Amy, a legkisebb, miközben göndör haját piszkálta. - Ne feledjétek, hogy itt van a  papa meg a mama, és mi is itt vagyunk egymásnak - mondta Beth. - Lehet, hogy már nem sokáig lesz papánk - jegyezte meg Jo. Arca elkomorodott, hiszen March úr a fronton szolgált. - Jön a mama - mondta Beth, aki meghallaotta anyukája papucsának hangját. Amikor látták, mennyi a kiadásuk, elhatározták, hogy a spórolt pénzükön ajándékot vesznek a mamájuknak. Jo papucsot, Meg kesztyűt, Beth zsebkendőt, Amy pedig egy üveg kölnit szeretett volna venni. Megjött March asszony, és így szólt: - Itt a meglepetés mindenkinek! - Levél jött a papátől! - kiáltották mindahányan. March asszony felolvasta a lányoknak apju kedves levelét: "...Tudom, hogy amikor hazatérek, büszke leszek az én kisasszonyaimra." Jo volt az első, aki karácsony reggelén  felébredt, és a párnája latt talált egy könyvet. . Boldogan ébresztette fel a nővéreit, és mindannyian találtak a párnájuk alatt egy-egy könyvet. A mamájuj meglepetést akart szerezni nekik. Hannah, az idős szolgáló megterített a reggelihez. - Hol van a mama? - kérdezte Beth egy pusz kíséretében. - Honnan tudjam? Jött egy lány, aki könyöradományt kért, a mamád pedig vele ment, hogy megnézze, mire van szüksége. - Már jön is! - rikkantott fel Jo. - Elő az ajándékokkal! A lányok köszöntötték mamájukat, de ő így szólt hozzájuk: - Egy szegény asszony viskójából jövök. Hét gyerek alszik egy ágyban, az anyjuk pedig nem tud világítani. Nincs Túzük, nincs élelmük. Mit szólnátok, ha nekik adnátok reggeliteket? Éhesen, de nagy szeretettel vitték el reggelijüket a családnak, és tüzet is raktak náluk. Otthon aztán odaadták ajándékukat anyukájuknak, aki nagyon meghatódott. Este bemutatták azt a színdarabot, amelyet Jo írt, és olyan sokat gyakoroltak. Volt ebben minden: szerelem, rettegés, tömlöc, kert, boszorkányok átka... Jo rendkívül boldog volt, mert férfi szerepeket is játszhatott, például egy bajkeverőt is. Az igazi meglepetés azonban vacsoránál érkezett. Az asztal tele volt virágokkal és finom édességekkel, amitől tátva maradt a lányok szája. - Ezt a tündérek hozták, vagy a Mikulás? - kérdezte Amy. - Midezt a szomszédunknak, Lawrence úrnak köszönhetjük. Hannah elmesélte az egyik szolgálójának, hogy ma nem maradt reggelitek, ő pedig ezzel szeretett volna köszönetet mondani a szép gesztusért. Lawrence úr egy udvarházba élt Joval egyidős, tizenöt éves unokájával, Laurie-val.