Babszem Csacsi (2) |
|
2020.01.13. 03:54 |
|
 A faluban éppen a delet akarta harangozni az öreg sekrestyés. Már fogta is a kötelet, mikor látja, hogy valami ménkű nagy torony közeledik a falu felé.
- Szent Kleofás! Itt a tatár, jön a török! - gurult le a lépcsőn a szegény harangozó, egyenesen a plébános lába elé.
- Ennek a fele sem tréfa - esett kétségbe a lelkész. - Szaladj gyorsan a kántor úrhoz! Üzenje meg a bíró úrnak, hogy kitört a háború.
Nem telt bele egy bolhabólintásnyi idő, az egész falu a templom előtt tolongott. A toronyban meg a derék vezetők tanakodtak, megizzadva félelmükben.
- Én azt hiszem, igaza van a harangozónak. Csak tatárok lehetnek - okoskodott a kántor.
- Magának is több esze lehetne tanító létére! Szerencséje ennek a falunak, hogy én vagyok a bírója. Ilyen ostromtornyot a törökök szoktak csinálni.
De a plébános mindkettejüket leintette:
- Buta emberek maguk! Nézzék meg jól, mi mozgatja azt a tornyot! Ugye, hogy semmi! ... Maguk szerint. Tudják meg, hogy az a tornyot az ördög hajtja. A pokolbeli sátán jön a falu ellen. Szentelt vizet ide!
|
|
Babszem Jankó |
|
2019.11.11. 00:08 |
 Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök sem, pedig az asszony mindig azon sírt-rítt, mindig azon kérte az Istent, hogy áldja meg őt egy fiúgyermekkel.
Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott két ütött-kopott girhes ökrön, az asszony meg azalatt ételt főzött neki.
Amint ott főzögetett, amint főzögetett, megint eszibe jutott, hogy milyen jó volna, ha most egy fia volna, aki kivigye az apjuknak az ételt: "Ó én Uram, Istenem - mormolja magában -, csak egy akkorka kis gyermeket adj, mint egy babszem, holtomig mindig áldalak érte!" Alig mondta ezt ki, ott termett egy babszemnyi kisfiú előtte a padkán, elkiáltotta magát:
- No, édesanyám, itt vagyok! Hanem mármost nekem főzzön gombócot, mert olyan éhes vagyok, mint a farkas. Azután majd kiviszem édesapámnak az ételt, ha jóllaktam. De úgy főzzön kend, mintha huszonnégy kaszásnak főzne.
Főzött neki az asszony fél véka lisztből gombócot, kitálalta elibe. Babszem Jankó az utolsó falatig megette. Kérdezi tőle az anyja:
|
|
Egyszer volt Budán kutyavásár |
|
2017.10.14. 02:02 |
Egyik alkalommal, ahogy megy a határban Mátyás király, ott lát egy szegény embert két rossz lovon szántani. De igazán olyan rossz lovak voltak, hogy meg kellett őket magázni, hogy továbbvonszolják az ekét.
Mátyás király odaköszön:
- Adjon isten jó napot, jó munkát! Halad-e valahogy?
Fogadja a szegény ember:
Adjon isten, éppen haladni csak haladnék, de a lovaim olyan gyengék, minden pillanatban várom, hogy kidőlnek.
- Hát miért nem abrakolja őket jobban?
|
|
Furulyás Palkó |
|
2016.03.30. 00:17 |
|
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, annak egy fia: Palkó volt a neve. Nagy szegénységben éltek: mikor volt mit egyenek, mikor nem. Nem volt egyebük, csak egy kidőlt-bedőlt falú házuk meg egy kertjük. Azt mondja egyszer Palkó az anyjának:
- Édesanyám, én nem éhezem itthon többet, elmegyek szolgálni, addig haza sem jövök, amíg legalább egy borjút nem szolgálok. A kertünkben majd felnövekedik, s ha az Isten megsegít, lesz legalább egy kicsi gazdaságunk.
|
|
Gilice királyfi |
|
2014.09.19. 19:26 |
 Hol volt, hol nem volt, Dormándon innét, Tepélyen túl, volt egyszer egy király, annak volt két fia meg egy gilicemadara. Ez a gilicemadár egyszer kibeszélte, hogy aki a legszebb tollát kalapjára tűzi, az király lesz Bükkmakkfalván: aki pedig a legkisebb tollát tűzi a kalapjára, annak a párnája alatt mindennap lesz arany.
Az idősebb királyfi kihúzta a gilice szárnyából a legszebb tollat: azonmód királlyá választották Bükkmakkfalván: a fiatalabbik a legkisebb tollat húzta ki, volt is a párnája alatt minden nap egy aranypénz. Nem is hívták másnak, csak Gilice királyfinak.
|
|
Gyöngyvirág Palkó |
|
2020.01.14. 01:38 |
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király s egy királyné. Azoknak volt egy törpe kicsi fiúk. Hiába vitték orvoshoz akárhova, nem nőtt meg. Törpe maradt, mint egy törpe. Búsult is emiatt eléggé a király, de kiváltképpen a királyné.
Addig búslakodott, hogy belebetegedett.
 A halálos ágyán odahívatta az urát, s azt mondja neki:
- Arra kérlek csak, hogyha eltemettetsz, ültessetek a síromra egy gyöngyvirágot, s azt őriztessétek éjjel-nappal, nehogy valaki ellopja – s azzal a királyné meghalt.
Hej, istenem, szomorú volt a király!
- Csak ez a fiam lenne nagyobb! Kire hagyjam az országot, ha én is meghalok?
Eltemettette a királynét pompával, megsiratta, gyászolta. S kihirdette az országba, hogy akinek gyöngyvirága van, az válasszon belőle a királyné sírjára.
Hozták is a gyöngyvirágot szekérszámra.
|
|
Gyűszű, Fésű, Hadd el |
|
2016.03.13. 16:01 |
 Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy ember. Ennek az embernek három fia volt. A legidősebbet hívták Gyűszűnek, a középsőt Fésűnek s a legkisebbet Haddelnek.
Mondja egyszer az ember Gyűszűnek:
- Eredj, fiam, menj el országot-világot látni, tanulj valamit.
Elment Gyűszű, oda volt egy álló esztendeig, bejárt országot-világot, sok mindent látott, de hogy mit látott, mit nem látott, arról én nem mesélek. Elég az hozzá, hogy egy esztendő múlva visszakerült az apja házához.
|
|
Hajnal |
magyar népmese |
2019.08.19. 09:06 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király s annak három szép leánya. Már jó nagyok voltak a királykisasszonyok, de az apjuk nemhogy az utcára eresztette volna ki, még az udvarra sem, s Isten áldott napját csak az ablakon keresztül láthatták. Sokat sírtak, keseregtek emiatt a királykisasszonyok, hogyne sírtak, keseregtek volna, mikor nem volt jobb dolguk, mint az aranykalickába zárt madárnak.
Kérdezték is az édesapjukat: ugyan bizony bár a kertbe mért nem ereszt ki, édesapám? Talán bizony fél, hogy szél meghasogatja, nap megbarnítja arcunkat? A király mindig csak azt felelte: sem széltől, sem naptól nem féltelek, lelkem, leányaim. Egyéb miatt aggódik az én apai szívem.
Azt jelentette álmomban egy ősz öregember, hogy ha egyszer kieresztlek, többet meg nem látlak ez életben.
Hitték is, nem is a leányok, hogy az édesapjok álma beteljesedjék, s egyszer, mikor a király vadászatra ment, s vele az egész udvarnépe, éppen csak hogy egy öregasszony maradt a palotában, az is a fél szemére vak volt, a másikkal meg nem látott, uccu! - kiperdültek a palotából, leszaladtak a kertbe, s meg sem állottak, míg a feneketlen tó mellé nem értek.
Ez a feneketlen tó a kertnek a leghátulsó szegletében volt, aranyhalak, aranykácsák úszkáltak benne, s bezzeg mikor meglátták ezeket a királykisasszonyok, nem tudtak betelni a nagy gyönyörűséggel, hívták, hívogatták a kacsákat, s ugyancsak örültek, mikor a kacsák kiúsztak a tó partjára, s szépen sétáltak ők is a királykisasszonyok után.
|
|
Hamugörcs (1) |
|
2020.01.13. 23:07 |
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer három fiútestvér. A fiúknak öreg édesanyjuk volt, de olyan szegények voltak, hogy hozzájuk képest a templom egere gazdagnak számított.
A két nagyobbik fiú egy szer elhatározta, hogy elmennek világgá.
- Hallja-e, édesanyám, süssön nekünk pogácsát mondta a legnagyobbik fiú, elmegyünk a nagyvilágba szerencsét próbálni!
Meghallotta ezt a kisebbik fiú, aki egész nap a kemence mellett, a hamuban játszott, ezért mindenki Hamugörcsnek hívta.
- Megyek én is veletek! kiáltotta.
- Hogyisne, nyűgöt nem veszünk a nyakunkba, maradjál te csak itthon - mondta a két nagyobbik testvér.
Na, elindultak, mentek, mendegéltek, amikor elfáradtak, leültek pihenni. Ahogy ott ülnek, odament egy kicsi egér hozzájuk. |
|
Hamugörcs (2) |
|
2020.01.13. 23:14 |
 Na, jól van, ment tovább a fiú, elérkezett ő is a kastélyhoz, ahol az egyik bátyját béresnek, a másikat urasági hentesnek fogadták fel. Mivel éppen akkor telt ki a kondás szolgálati ideje, hát Hamugörcsöt felfogadták kondásnak.
A két bátyja persze észrevette, hogy ott van, de meg sem akarták ismerni. Hogy került ide ez a léhűtő, csak szégyent hoz a fejünkre!
A testvérek mindenképpen azon voltak, hogy eltávolítsák az öccsüket. Ugye, nekik már jól ment dolguk, és féltették a gazdagságukat. Elmentek hát a tiszttartóhoz.
- Hallja-e, nagyságos tiszttartó uram - mondták, van nekünk egy öcsénk, aki azzal dicsekedett, hogy egy éjszaka kicsépeli a búzát, behordja a magtárba, a szalmát szépen kazalba rakja.
De míg el nem felejtem, akkor éppen aratás ideje volt. Na, hívatta a tiszttartó Hamugörcsöt. Amikor meghallotta, hogy miről van szó, hát nagyon szomorú lett. Akkor még olyan világ járta, hogy az ilyesmiért fejét vették az embernek. Sírt Hamugörcs, hogy mit csináljon, egy éjszaka annyi tömérdek búzát hogyan lehet kicsépelni, behordani a magtárba, a szalmát kazalba rakni? |
|
Hattyútündérek |
|
2018.10.01. 22:36 |
Volt egyszer egy király, aki elhatározta, hogy addig nem nősül meg, míg a világ legszebb lányát meg nem találja.
Egyszer elindult az inasával leánynézőbe. Mentek, mendegéltek, hát elértek egy erdőt. Ott lakott egy öreg remete:
- Fiaim, idejár mindennap fürödni három hattyú a tóba. Mikor iderepülnek, a hattyúruhákat levetik magukról, és olyan szép tündérlányokká változnak, hogy olyat még nem láttatok.
A király mindjárt azt mondta:
- No, én szeretném őket meglátni!
- Könnyen megláthatod, fiam. Eredj a tó partjára, húzódj félre, hogy ne vegyenek észre. Mikor leszállnak, leveszik magukról a hattyúruhát. Amelyik a három közül a legjobban tetszik, annak a ruháját kapd fel, szaladj ide vele énhozzám. Majd én tudom, mit kell aztán csinálni. De vissza ne nézz, akárhogy rimánkodik a tündér, akármit csinál!
Jól van, a király ki is ment a tópartra, elbújt. Szálltak is a hattyúk nemsokára. Levetették magukról a hattyúruhát, tündérlányokká változtak, bementek a tóba fürödni. A király meg erre várt. Felkapta a legszebbnek a ruháját, szaladt vele vissza a remetéhez. Szaladt, a tündér meg utána. Rimánkodott, kiabált:
|
|
Hogyan tanult meg az ember ünnepelni, dalolni és táncolni? |
indián népmese |
2018.10.10. 15:06 |
|
Valamikor réges-régen a tengerparton élt egy ember meg egy asszony. A férfi nagy vadász volt, vadászútjai során messzi tájakra is elkóborolt; máskor meg kajakba ült, tengerre szállt, hogy fókát ejthessen el. Embert soha sem láttak, emberlakta helyekre még vadászútjai során sem tévedt a tengerparti férfi.
Egy napon fiuk született. Ahogy a fiú fölcseperedett, az apja íjat adott a kezébe, megtanította nyilazni. A fiúból hamarosan éppen olyan jó szemű, biztos kezű, nagy vadász lett, mint az apja volt. Hanem egy este hiába várták haza, csak nem jött. Várták reggelig, vártak, amíg ismét bealkonyul, a fiúnak se híre, se hamva. Apja, anyja a keresésére indult, de nyomát sem lelték, eltűnt a fiú mindörökre.
|
|
Icinke-picinke |
|
2016.03.13. 16:10 |
|
Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony,
annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene;
|
|
Így jár, aki irigy |
|
2015.09.06. 21:34 |
Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt, már talán a számukat se tudta. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni.
Egyszer, ahogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az mindig fényesebb lett.
Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cókmókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni.
|
|
János királyfi és Szélike |
|
2020.01.13. 21:00 |
|
 Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, volt egy király, annak egy fia. János volt a neve.
Azt mondja egyszer a király a fiának, aki serdülő legényecske volt:
- Eredj, fiam, láss országot-világot, hadd pallérozódjál. Úgy lesz belőled derék ember.
Kétszer sem mondotta ezt János királyfi, tarisznyát vetett a nyakába, botot a kezébe, elbúcsúzott az apjától, anyjától, s ment hetedhét ország ellen. Amint megy, mendegél, találkozik az úton egy rettentő hosszú, vékony emberrel. Köszönti a királyfi, a hosszú ember fogadja. Aztán nézte, nézte János királyfi a hosszú embert, s szeme-szája tátva maradt a nagy erős csudálkozástól, mert ő még ilyen hosszú embert nem látott.
|
|
Kígyós Jancsi |
|
2018.10.01. 02:44 |
|
 Volt egyszer egy szegény asszony s annak egyetlen fia: Jancsi volt a neve.
Azt mondja Jancsi egyszer az anyjának:
- Édesanyám, én elmegyek szerencsét próbálni. Talán csak szerzek valamit, s kendnek is jobb lesz az élete.
A szegény asszony pogácsát sütött, feltarisznyálta a fiát, s Jancsi elindult hetedhét ország ellen. Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s amint egy rengeteg erdőn menne keresztül, megszólítja valaki.
|
|
Kinek nehezebb a dolga? |
orosz népmese |
2018.10.14. 13:17 |
 Egyszer egy szegény ember hajba kapott a feleségével. Azon perlekedtek, kinek van nehezebb dolga, több gondja-baja.
Az asszony ezt hajtogatta:
– Nekem nehezebb!
Az ember sem engedett:
– Én meg azt mondom, hogy nekem!
Nem tudtak semmiképpen dűlőre jutni.
Azt mondta akkor az asszony:
– Hát cseréljünk! Holnap én végzem a te dolgodat, te meg az enyémet.
Fölkeltek jó korán. Az asszony kiment a mezőre szántani. Az ember odahaza maradt, nekilátott az asszony munkájának. Kenyeret dagasztott, vízért ment a kútra.
|
|
Királylány a lángpalotában |
Erdélyi szász népmese |
2019.09.24. 18:21 |
 Volt egyszer egy szegény ember, annak annyi gyermeke volt, mint a rosta lyuka, és a falujának minden lakosát meghívta már komának. Mikor tehát megint kisfia született, kiült az országútra, hogy az első arra jövőt megkérje, legyen a komája.
Akkor egy szürke kabátos öregember jött arra az úton, azt kérte meg, s az öreg szívesen el is fogadta a meghívást, elment vele, és segített megkeresztelni a fiúcskát.
Ez az öregember egy borjas tehenet ajándékozott a szegény embernek; az a borjú ugyanazon a napon jött a világra, amelyiken a fiú született, és a homlokán elöl aranyos csillag volt.
Azt mondta az öregember, hogy ez a borjú legyen a kisfiúé.
Mikor a fiúcska felcseperedett, mindennap kiment az időközben hatalmas bikává fejlődött állattal a legelőre. A bika beszélni is tudott, és mikor felértek a hegytetőre, így szólt a fiúhoz:
|
|
Legenda a hegedűről |
balkáni cigány népmese |
2018.10.13. 18:38 |
Egy erdőben élt egy roma asszony, akinek nem születtek gyermekei. Találkozott véletlenül egy öregasszonnyal, aki azt tanácsolta neki, hogy fúrjon lyukat egy tökbe, annak belsejébe öntsön tejet, és aztán a folyadékot igya meg.
Az asszony megfogadta a tanácsot, úgy tett, ahogy az öregasszony mondta.
Ezt követoen, kilenc hónap elteltével az asszony fiúgyermeket szült, aki hamarosan szép legénnyé nott. Húszéves volt éppen, amikor örökre elhagyták a szülei: apja és anyja meghalt, árva maradt. Ekkor elhatározta, hogy világgá megy szerencsét próbálni.
Sokáig utazott, de nem talált rá a szerencséjére. |
|
Ludas Matyi |
|
2019.02.27. 09:38 |
Volt egyszer egy asszony; volt annak egy fia, Matyinak hívták. Hanem ez a Matyi csak nem akart használható emberré válni. Nem tudott azzal az anyja semmi pénzt kerestetni; nem tudta napszámba eregetni, pedig már legényszámba ment. Inkább a kuckóban ült.
- Nem dolgozom másnak! - mondta az anyjának, ha az noszogatta.
Nem is csinált semmit, legfeljebb arra volt kapható, hogy őrizte a libákat. Tizenhat volt a kisliba, a két anyával meg a gúnárral együtt tizenkilenc. A libák éppen akkorra növekedtek meg, mikor Döbrögben vásár volt.
Azt mondja a legény az anyjának:
- Anyám, én elhajtom most ezeket a libákat a vásárra, Döbrögre.
De az anyja:
- Hová hajtanád! Majd elkelnek azok itthon is.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Volt egyszer egy szegény asszony s annak egyetlen fia: Jancsi volt a neve.
