Lengemesék II. - Nádtengeri nyár (2) |
|
2014.09.03. 00:08 |
 Írta: Berg Judit, illusztrálta: Timkó Bíbor. Central Médiacsoport Zrt., 2013, 116 oldal
 Füttyös Vilkó rosszkedvűen ült egy fűcsomón, és kavicsokat dobált a tóba. A tizedik dobás után egy kíváncsi fej kukucskált ki a nádasból. A huszadik dobás után a kíváncsi fej bosszússá változott. A harmincadik dobás után a bosszús fej hümmögni kezdett. A negyvenedik dobás után a hümmögő fej gazdája megszólalt.
- Nem hagynád abba?
- Nem – mordult egyet Vilkó, és hajigálta a kavicsokat tovább.
- És ha szépen megkérlek? Úgy tűnik, mintha fogtam volna valamit. Aztán mégsem. Negyvenszer – hümmögött a hümmögő fej.
- Mit akarsz fogni? – kérdezte Vilkó, és a markába szorította a kavicsot, amit éppen dobni készült.
|
|
Lengemesék IV. - A Nádtenger télen |
|
2018.01.04. 16:15 |
|
Illusztrálta: Timkó Bíbor
Kiadó: Centrál Médiacsoport, 2016
Oldalszám: 120
Télen elnéptelenedik a Nádtenger, a fagyok beálltával még a vadkacsák is melegebb vidékre húzódnak. Mégis lábnyomok szelik át a tópart hóborította lankáit, amelyek nagy veszedelemről árulkodnak. A Csobogó-tó harcias patkányai mindent elsöprő támadásra készülnek a lengék ellen.
A Nádtenger zöldbőrű őrzőinek új szövetségesekre van szükségük, ha meg akarják védeni otthonukat.
|
|
Lengenkalendárium - Négy évszak a nádtengeren (DVD-vel) |
|
2015.02.07. 22:53 |
 Írta: Berg Judit
Illusztrálta: Timkó Borbála
Kiadó: Centrál, 2014
Oldalszám: 60
A Lengekalendárium olyan mesekönyv, amelyből szórakoztatva többet lehet tanulni, mint a környezetismeret tankönyvből.
Sorra veszi a négy évszakot és elmeséli, mi minden történik a természetben – egészen pontosan egy nádasban – az adott időszakban.
 Olvad a hó, forrás ered,
tavasz űzi már a telet.
Fészkét őrzi minden madár,
tavasz múltán izzad a nyár.
Pásztor terelgeti nyáját,
ősz rángatja nyár szoknyáját.
Varjú hangját fújja a szél,
dermed az ősz, ha jön a tél.
Aztán újra hólé csordul:
az évkerék körbefordul.
|
|
Lenka |
|
2013.07.17. 14:13 |
Írta és illusztrálta: Szegedi Katalin. Csimota, 2010., 24 oldal
Lenka, a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat.
Egy nap elindul barátokat keresni, de nem jár szerencsével: a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú álmélkodva megáll mellette...
|
|
Leszel a padtársam? |
|
2017.08.26. 11:27 |
 Írta: Vadadi Adrienn, illusztrálta: Pásztohy Panka. Pozsonyi Pagony, 2017., 104 oldal
 Lea, Peti, Maja, Ákos, Dorci, Dani: a nagy ovisok iskolába mennek! Persze vannak új gyerekek is: a mindentudó Eszti, az icipici Fülöp, Árpi, az álmodozó, Soma, a vagány.
Ki félénken lépte át az iskola küszöbét, mint Maja, ki magabiztosan, mint Lea, de egy biztos, mindannyiuknak rengeteg újdonságot tartogatnak az elkövetkező hetek! Mert bizony itt már órák vannak és órarend, jelentkezés váltja fel a bekiabálást, testnevelés van torna helyett, az ebédlőben sem tesznek mindent a gyerekek elé...
Első nap az iskolában
|
|
Lila királylány |
|
2018.09.08. 12:28 |
Írta: Dóka Péter, illusztrálta: Anne Pikkov. Móra Könyvkiadó, 2014., 128 oldal
 Dóka Péter mesevilágában csupa szerelmes hőssel találkozunk, aki keresi a párját, ezer akadályt legyőz, megküzd az ellenséggel (néha saját magával is), időnként nagyokat nevet, máskor meg a könnyeit törölgeti – akárcsak a kötet olvasója.
Szivárványország királyának három lánya volt: Piros királylány, Hófehér királylány és Lila királylány. Piros királylány mindig piros ruhában járt, piros szalag volt a hajába kötve, még az arca is piros lett, ha zavarba jött. És szinte mindig zavarba jött, mert eléggé szégyenlős volt. Hófehér királylány csakis fehér ruhát hordott, fehér volt a bőre is, még a legnagyobb napfényben sem tudott lebarnulni, a foga pedig vakítóbban ragyogott a friss hónál. Lila királylány csakis lila ruhát viselt, fekete haját lila kendővel kötötte hátra, lila volt a harisnyája, a zsebkendője, még a szemüvege is.
Mindhárman nagyon szép lányok voltak, tolongtak is a kérők. Először Piros királylány ment férjhez a gazdag Vérkirályhoz: vöröslő naplementében tartották az esküvőt, s olyan hevesen csókolták meg egymást, hogy az egész vendégsereg elvörösödött. Hófehér királylányt a Jégkirály vette el, a lagzin hullott a hó, jéggé fagyott az esküvői torta, és a vendégek még hetek múlva is tüsszögtek. Csak Lila királylány nem akart férjhez menni, hiába ostromolták a legderekabb kérők a világ minden szegletéből.
|
|
Lizi és a Mindentudó Porcica - meseregény |
|
2018.10.20. 18:54 |
Írta: Hajós Erika, illusztrálta: Darvay Tünde. Koinónia, 2018., 88 oldal
 Hajós Erika fordulatos meseregénye választ ad a kis olvasóknak például arra a kérdésre, hogy miként kelhet életre egy könyv vagy egy könyvtár?
Lizi, a kisiskolás kislány különös barátai segítségével mindenre fényt derít.
A kötetet Darvay Tünde lenyűgöző illusztrációi egészítik ki.
Könyvtár az erdő szélén
- részlet
A meseregény első fejezetében a nagymama, akinél Lizi nyaral, elviszi kisunokáját az erdőszéli könyvtárba, hogy megbarátkozzon a könyvekkel. Itt találkozik a kislány Porcicával és a kicsi Sárkánnyal...
|
|
Loni és a kísértetek |
|
2020.08.18. 03:21 |
Írta: Vörös István, illusztrálta: Kasza Júlianna. Pozsonyi Pagony, 2020., 72 oldal
Levélke színre lép
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kísértet. De nem valami nagy, komoly kísértet, hanem csak egy kölyökkísértet. Egy kísértetkislány.
A kísérteteknél persze másképp van kicsit. A gyerekek nagyon lassan nőnek. Vagyis dehogy: egy kísértet másodpercek alatt a kétszeresére növekszik, vagy levél méretűre összezsugorodik, ha kell. A kísértetek sohasem nőnek úgy, mint egy embergyerek – egyenletes, de lassú tempóban, egyik napról a másikra észre sem vehetően.
Akkor talán helyesebb azt mondani, hogy a kísértetek lassan fejlődnek? Ez sincs így. Az újszülött kísértet olyan, mint egy megszülető kiscsikó, aki azon nyomban lábra áll, és szalad az anyja után. A kísértetek eleve mindent tudnak. De csak sokára számítanak nagykorúnak.
Mindent tudnak, amit tudniuk kell, és sok olyat is, amit jobb volna, ha nem tudnának.
Ennek a kísértetnek a neve Levélke volt, és épp most ünnepelte az ötszázadik születésnapját. Mivel ők csak százévenként tartják meg a születésnapjukat, a tortára összesen öt gyertya került. Mindegyik gyertyában lidércláng égett, és a tortát kékesen világító krémmel töltötték meg.
|
|
Lopotnyik |
|
2017.03.03. 21:00 |
Írta: Böszörményi Gyula
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Kiadó: Cerkabella, 2014
Oldalszám: 148
Hogy mi minden történik a Pukkancs utca egyik vénséges vén bérházában, azt csak Lopotnyik tudja. Meg a barátja, Luca. Lopotnyik, ha még nem mondtam volna, egy macska. Kopott szőrű, tépett fülű, kalandkereső kandúr, akinek meg sem rezzen a bajsza, ha egy hatalmas, rőtvörös patkánnyal, gonosz vicemanóval, vagy ősöreg, bugyborgó rémbanyával kell szembeszállnia.
Lopotnyik és a banyabú-dugó
|
|
Lovak, kutyák, madarak (1) |
|
2018.07.05. 13:50 |
 Írta: Lázár Ervin
Illusztrálta: Dolnik Miklós
Kiadó: Varió
Oldalszám: 35
– Nézd, Apu, mit rajzoltam – mondja a fiam.
Fekete vonalak a hótiszta papíron.
Ez egy csipkés krumpli – akarom mondani, de még idejében visszaszívom, hogy is gázolhatnék bele ilyen felnőtti korlátoltsággal egy négyéves méltóságába. Különben is, krumplinak ez nagyon kecses, robbanékony, van benne valami titokzatos erő. És nicsak: szeme is van. Nem kétséges, ez egy állat. És mi az, hogy csipkés? Az állat hátán rejtélyes kinövések, fura taréjok sorakoznak, talán egy őskori sárkánygyík viselhetett ilyen díszt, ilyen félelmetest és ilyen megejtően szánalomra méltót.
– Nagyon szép – mondom, mert tényleg nagyon szép.
– Tudod, mi ez?
– Mi?
– Ez egy tüskés varabin.
|
|
Lovak, kutyák, madarak (2) |
Lázár Ervin |
2018.07.05. 13:58 |
 A két ökör özvegy nagynénémé volt. Egyszer megbetegedett, s etetni még csak megetette az állatait, de ahhoz, hogy a két ökröt meg is itassa, ahhoz már nem volt ereje. Vizet húzni a kútból, a nehéz vödröket becipelni az ökrök elé, nem beteg öregasszonynak való, az biztos. Megkérte hát apámat, segítsen neki.
Apám meg rám osztotta a feladatot. Na hiszen: nemigen lehetett abban az időben két kevésbé szeretett ökre a világnak. Mert itatás idején akármilyen jóízű játékban voltam a többi gyerekkel, ott kellett hagynom csapot-papot, irány az ökröket itatni. Siettem az itatással, ahogy tudtam, hogy minél hamarabb visszamehessek játszani. És ebből lett a baj. Nagynéném egyszer megleste, hogyan felelek meg itatói tisztemnek. Na, szaladt ám apámhoz: „Micsoda egy gyerek ez, itatás közben egy szót se szól szegény jószágnak!”
– Mérges volt rád a nagypapa?
– De mérges ám! Azt mondta, szégyelljem magam.
– De amikor te rendesen megitattad őket! Nem maradtak szomjasak, igaz?
– Persze hogy nem maradtak. Volt, amikor öt-hat vödör vizet becipeltem nekik. Mert egy ökörnek egy vödör víz annyi, mint neked egy pohárral. De mégsem itattam meg őket rendesen, most már tudom, mert nem szóltam hozzájuk egy szót sem.
|
|
Lovak, kutyák, madarak (3) |
|
2018.07.05. 14:01 |
 Mackó kutyának született két kölyke. Két gömbölyű, fehér, életvidám szőrgolyóbis a hóban. A két kiskutyáról mindig a régi nagy telek jutnak eszembe, amikor szinte a házakat is ki kellett ásni a hóból, s a pusztán egyik háztól a másikig, a házaktól az istállókig és a magtárig lövészárokszerű járatokat kellett ásni, hogy közlekedni tudjunk. Olykor olyan magas hó esett, hogy a gyerekek ki sem látszottak a kiásott gyalogút hófalai közül. Egy ilyen nagy télbe született bele a két kiskutya. És nemcsak a hó ért derékig, de vicsorgott nagyon a hideg is, csípett odakinn a levegő, s szinte hallhatóan ropogtak a faágak a fagyban.
Anyám megsajnálta a két kiskutyát, és délután beengedte őket a konyhába. Megjött apám, mérges lett: „Ki engedte a kutyákat a lakásba?” – s már nyitotta is az ajtót, és a két kiskutyát a grabancánál fogva kihajította a hóba.
|
|
Ludmilla újabb esetei |
|
2020.07.08. 16:08 |
Írta: Kertész Erzsi, illusztrálta: Orbán Orsolya. Pozsonyi Pagony. 2020., 88 oldal
Eltűnt a madara? Unatkozik a gyermeke? Szerelmes lett?
Ludmilla, ez a vagány, cserfes és tettre kész kislány – no meg a barátja (akarom mondani: titkára), Döme – egész biztosan megoldja!
Ludmillának nemcsak a neve, de „hivatása” is nagyon különös: ő ugyanis problémamegoldó, más néven gondűző. Irodája a diófa tetején található egy lila házikóban, drótból hajtogatott szemüvegében itt várja az ügyfeleit. Módszerei egészen sajátosak. Nincs – nem is lesz! – olyan eset, amit ne oldana meg sikeresen! Nem hiszitek?
A titkár órája
|
|
Macskakirálylány - IBBY díjas meseregény |
Tamás Zsuzsa |
2015.06.24. 17:18 |
Írta: Tamás Zsuzsa
Illusztrálta: Radnóti Blanka
Kiadó: Naphegy, 2013
Oldalszám: 64
A Macskakirálylány egy bánatos királyfi és egy macskakirálylány egymásra találásáról szól. A történetet Radnóti Blanka szeretni való képei díszítik, a kötetet Boldizsár Ildikó szerkesztette. Kedvcsinálóként rövid részletet mutatunk be a meséből.
Azóta gondolja úgy a királyfi, hogy kár volt neki azt a csuprot még csak megpillantania is, nemhogy belekóstolni. Hiszen mi más lett volna az a nagy hasú, mint a Bánat csupra!
Kunyhómélyi magányában erre a csuporra gondolt akkor is, amikor szokása szerint az ágyban heverészett, és különös zajra lett figyelmes.
|
|
Macskamuzsika - 77 magyar esti mese |
|
2020.04.18. 23:29 |
Szerkesztette: Lovász Andrea, illusztrálta: Kismarty-Lechner Zita.. Cerkabella, 2018., 240 oldal
A gyűjteményből három mesét olvashatunk:
KÁNYÁDI SÁNDOR: A romos ház hűséges lakója, MAJOROS NÓRA: A rókák panasza, MAJOROS NÓRA: Az angyalok állata.
A romos ház hűséges lakója
A kisfiú jó ideig feltűnően nagy adag tízórait tarisznyáltatott az édesanyjával. Hihetetlen, hogy egyedül ő enné meg. Mert amikor fele annyit vitt, azt is rendszerint hazafelé jövet majszolgatta el. Ennek következtében csak ímmel-ámmal csúszott rá az ebéd, nem is beszélve arról, hogy mennyire nem szép az utcán enni.
– Kinek ez a töméntelen ennivaló, kisfiam?
– Nekem. Kinek másnak? – pirult el a kisfiú, mert nem tud ő füllenteni, kivált az édesanyjának nem.
– Az egyik barátomnak viszem – vallotta meg szemlesütve.
– Hát ki olyan barátod van, aki rád szorulna?
|
|
Maja tizenkét babája |
|
2013.07.16. 22:20 |
Írta: Finy Petra, illusztrálta: Szegedi Katalin. Pozsonyi Pagony, 2011., 64 oldal
Van egy kislány, akinek mindig jókedve van.
Van tizenkét baba, akiknek mindig rossz kedve van. És van egy balatoni villa, ahol ez a kislány és ez a tizenkét sértődött baba találkozik. Természetesen a babák jobb kedvre derülnek a kislánynak köszönhetően, de a történetük nem ilyen egyszerű.
Minden kislány szeret babázni. de nem minden baba szeret kislányozni. Vagyis kislányokkal játszani.
Egy baba bizalmát ugyanis ki kell érdemelni. Az nem úgy van, hogy felemelem, magamhoz ölelem, és már szeret is.
|
|
Majdnem egy tucat királylány (1) |
|
2019.12.29. 15:34 |
|
Borzas Füzike, a királylány, aki átírta a Királylányok Nagy Illemkódexét
 Borzas Füzike királylány hajtincsei akkor álltak égnek, amikor akartak, vagyis mindig. A göndör hajfürtöknek senki nem tudott parancsolni. Sem a király, sem a királyné, sem a dadus, de még Füzike sem. Így hát hiába hozatták a legszebb, legdrágább, legújabb és legerősebb fésűket, a hajtincsek ide-oda ugráltak a királylány fején. Fésülhették reggel, délben vagy este, sehogy sem lehetett őket elrendezni, összefogni, de még összefonni sem. Füzike feje néha egy oroszlán sörényéhez, néha egy sokat használt cirokseprűhöz, legtöbbször egy gólyafészekhez vagy egy jól megtépázott szénaboglyához hasonlított….
Ha hétfő reggelenként tükörbe nézett, és egy szénaboglya köszönt vissza a fején, emígy köszöntötte üstökét:
|
|
Majdnem egy tucat királylány (2) |
|
2019.12.29. 15:18 |
|
Sáfrányos Szeklice, a királylány, aki bajszot pingált egy fenevadnak
 “…most bemutatkozunk egymásnak, vagy mi lesz?
– Például lehet az is, hogy sikítsz, elájulsz, mi pedig győzelemittasan elrabolunk –vigyorogta el magát a középső fej.
– De lehet az is, hogy úgy összecsiklandozlak titeket, hogy mozdulni nem bírtok majd a nevetéstől, én pedig biciklire pattanok, és győzelemittasan elrobogok.
– Még hogy csiklandozás? Ugyan már! Mi nem vagyunk csiklandohohohohósahahahak – kuncogta el magát a jobbszélső fej, amikor hozzáért a mogyoróbokor a füléhez.
– No, akkor kezdem. Sáfrányos Szeklice vagyok, álca nélküli királylány. Örvendek a szerencsének.
– Hogy micsoda? Sárkányos Szekerceeeee? Ezt most komolyan mondod? Egy sárkányos szekerce? Le akarsz minket kaszabolni? Valld be, valld be, mielőtt felcincálunk! – csapott a homlokára a jobbszélső fej.
|
|
Majdnem egy tucat királylány (3) |
|
2019.12.29. 16:46 |
|
Bakonyi Berkenye, a királylány, aki segített egy könyvtolvajnak
Bakonyi Berkenye nem született palotában, udvaroncok sem loholtak soha a nyomában. Szüleivel, a királlyal és a királynéval, egy erdőölelte kisvárosban éldegélt.
Ha az ablakaikon kinéztek, a Másszmeghatudszlálálálálá -hegy ormaiba ütközött a tekintetük. Házukkal szemben a kincstárnok háza állt, jobboldali szomszédjuk Kakukktorma, az udvari bolond, baloldali szomszédjuk Ragadós Galaj, egy egyfejű sárkány volt.
A királylány reggelenként kiült az ablakba és átkiáltott az udvari bolondnak:
‒ Jó reggelt, Kakukktorma!
Ragadós Galaj, az egyfejű is az ablakhoz rohant:
‒ Kakukktormaaaa, ébresztőőő! Hasadon zongorázik a nap!
|
|
Majdnem egy tucat királylány (4) |
|
2020.01.03. 20:09 |
|
Fehér Zászpa, a királylány, aki sárkányokat rabolt
A király szokatlan sürgés-forgásra ébredt. Úgy gondolta, biztos a királyi kertben történik valami. Papucsot húzott, hálósipkát egyengetett, és az ablakhoz lépett. Nézett balra, hunyorgott jobbra, de a hold fényénél semmi különöset nem látott. Épp visszaindult volna az ágyba, amikor újra dödörgött, zengett-zúgott, bömbölődött. Kitárta a hálószoba ajtaját, és kinézett a folyosóra. Hálóköntösben szaladgáló alattvalókba botlott.
– Mit rohangásztok itt összevissza éjnek idején? – kérdezte a király.
– Felséges királyom, Zászpa, Záááászpa! – suhant el a király mellett a dadus.
– Mi van Zászpával?
– Hát mi lenne, mi lenne? Mindig ugyanaz! – óbégatta az elviharzó főajtónálló.
– És mi az az ugyanaz? – kiáltott a főajtónálló után a király.
– Sár-kány, sár-kány – suttogta a főajtónálló. |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Írta: Berg Judit
