Következő 20 cikk

Előző 20 cikk

Maléna (1) Maléna kertje (1)		2013.07.17. 12:30
Írta: Molnár Krisztina Rita, illusztrálta: Simonyi Ceilia. Naphegy Kiadó, 2013., 248 oldal       Máli – elfoglalt szülők gyermeke! – története igazi mai családi mese gyerekeknek és felnőtteknek, gyerekekről és felnőttekről egyaránt. A Maléna kertje az átváltozás meséje, számtalan izgalmas fordulattal és meglepetéssel. Mindennapjaink valóságából bontakozik ki Maléna történetének csodája: hiszen bármelyik gyerekkel megtörténhet, hogy egy tücsökre bízza féltett titkait. Hogy belelát a nagyok világába és gyerekkézzel, gyerekszívvel formál rajta, még ha kicsit is.       1. Máli és Szibill Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták, hogy Máli. Azért kezdem úgy ezt a mesét, hogy "Egyszer volt, hol nem volt…", mert nemrégiben azt mondta nekem egy kisfiú, hogy az olyan mesék, amik nem így kezdődnek, azok nem is igaziak. Ez pedig egy igazi mese. Máli is igazi volt, és tényleg mindig így hívta mindenki, aki csak ismerte, kivéve évente kétszer Bicajost, a postást, amikor képeslapot hozott neki, mert ilyenkor kivételesen nem úgy köszönt rá zöld biciklijét tolva, ahogy minden délután:    Tovább…

Maléna (1) Maléna kertje (2)		2013.07.17. 12:33
2. Egy tölgy és egy hárs a kertben  Máli, akit Málinak hívtak, a város szélén lakott egy kertes házban, aminek hátsó kertjében egy tölgyfa és egy hársfa állt. Mivel Máli igazi volt, volt igazi neve is, de az az igazság, hogy annyira furcsa volt ez a név, hogy senki nem szólította így. Mert az igazi neve Füge Maléna volt. Anya, akinek mindig nagyon sok volt a dolga, és akinek Máli szinte mindig csak a hátát látta, mert hol a gáztűzhelynél állt és kavargatta a levest, hol a mosógépnél, és szedegette ki belőle a zoknikat, hol pedig az ablakpárkánynál és locsolgatta a virágokat, nemrégiben elmesélte Málinak, hogy honnan származik a neve. Máli nagyon szerette, ha Anya mesél neki, de erre bizony nagyon ritkán jutott ideje, mert annyira elfoglalt volt a múzeumban, ahol dolgozott, hogy nagyon keveset lehetett otthon látni, és legtöbbször csak kis levélkéket írt Málinak, amikben megírta neki, hogy mit egyen ebédre, hol találja az uzsonnára eldugott nápolyit, de utána feltétlenül egyen almát is, hogy ne romoljon el a foga, hogy készítse el időben a leckéjét, ha valamit nem ért, keresse ki a lexikonból, ha lehet, vigye ki a szemetet, és pontban fél négykor induljon el zongoraórára, ne felejtse el kihegyezni a ceruzáit, és végül azt is, hogy nagyon szereti őt.      Tovább…

Maléna (1) Maléna kertje (3)		2013.07.17. 13:06
3. Máli levelet kap, és Janó is színre lép Másnap reggel, miután elolvasta az aznapra szóló levélkét, Máli még iskola előtt kisietett a kertbe és mindent elmesélt Szibillnek. Szibill figyelmesen hallgatta Máli ük-ük-üknagyszüleinek történetét, időnként halkan cirpelt egyet, végül pedig gratulált Málinak a kiváló származáshoz. – Igazán büszke lehetsz a nevedre. Kiváló ősökkel rendelkezel. Mondhatom, Máli, magam is… De hagyjuk, nem fontos… Nem akarom, hogy elkéss. – Jaj, Szibill, ne legyél már olyan komoly. Mit akartál mondani? Magad is… magad is micsoda? – kérdezte kíváncsian Máli. De Szibill megmakacsolta magát. – Nem, Máli. Majd iskola után. Nem akarom, hogy miattam késs el. Már csak az kéne. A tücsköknek amúgy is olyan rossz a híre. Mindenki dologtalan, lusta népnek tart bennünket. Felelőtlen muzsikusnak. Pedig ha tudnák… Na, Máli, indulj szépen. Ebéd után várlak a tölgy alatt. – Máli pedig búcsút intett és elindult, de tudta, hogy alig fogja kibírni délutánig, mert már most majd kilukadt az oldala a kíváncsiságtól. Az iskola persze kiverte a fejéből a reggeli beszélgetést Szibillel, és iskola után is annyi dolga akadt, hogy egészen megfeledkezett öreg barátjáról. Először is épp csak letette a táskáját a kiskapuban, hogy elővegye a kulcsát, amikor meghallotta Bicajos csöngetését. A postás már messziről odakiáltott neki:   Tovább…

Maléna (1) Maléna kertje (4)		2013.07.17. 13:08
4. Egy marék homok Szibill várakozás közben kicsit elszunyókált. Ez nem volt meglepő, tekintettel arra, hogy az éjszakai tücsökzene miatt rendszeresen későn feküdt. Illetve korán. Ezért aztán minden délután aludt egy kicsit, amíg Máli a leckéjét írta, de most nem mert visszatérni a hársfa alatti hűs zugba, ahol lakott, hiszen megígérte Málinak, hogy a tölgyfa alatt fog várni rá. Máli látta, hogy Szibill a lábára hajtotta sisakos fejét, ezért csendesen melléguggolt, és várt. Szégyellte, hogy így megfeledkezett az öreg tücsökről, ez eddig még nem fordult vele elő. Az viszont már igen, hogy Szibillt szunyókálva találta, és tudta, hogy nem kell őt ébresztgetnie, mert a tücsök valamilyen titokzatos képességénél fogva álmában is megérezte, ha Máli mellételepedett, és hamarosan felébredt. Most is így történt. Málira nézett, de nem volt szemrehányás a tekintetében, inkább kíváncsiság és kérdések. Mégis hagyta, hogy Máli szólaljon meg először.    Tovább…

Maléna (2) Kréta-rajz		2017.10.06. 16:47
Írta: Molnár Krisztina Rita, illusztrálta: Simonyi Krisztina. Naphegy, 2016., 240 Az igényes, kifinomult, képekben és jelképekben bővelkedő történet a Kréta-rajzban folytatódik, és ismételten magával sodorja gyermek és felnőtt olvasóját. Simonyi Cecília nagy részletgazdagsággal kidolgozott illusztrációi különleges harmóniában élnek a szöveggel, és nagyon sokat adnak hozzá ahhoz a hangulathoz, melyben örömmel elmerülhet az olvasó. Molnár Krisztina Rita könyve három gyerekhangon, a Maléna kertjéből megismert barátok hangján meséli el a három nyaralás történetét.   Füge Maléna útinaplója Július 14. szerda | Repülés   Tovább…

Maléna (3) Derűs hétköznapok - Kalendárium		2017.11.25. 18:44
Írta: Molnár Krisztina Rita, illusztrálta: Simonyi Krisztina. Naphegy, 2017., 160 oldal A különleges kalendárium célja, hogy az időre figyelmeztessen, ne csak azt vegyük észre, hogy múlik, hanem azt is, mivel telik. A legszürkébb napon is akadhat egy barátságos pillanat, a legundokabb februárban is történhet valami érdekes. A kötetben a Malèna kertje és Kréta-rajz kötetek szereplőinek, Maléna, Janó és Luca mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A szerző egyúttal arra invitálja olvasóit, jegyezzék fel azokat a hétköznapokban fellelhető, semmiségnek tűnő pillanatokat, melyekre emlékezni szeretnének. Derűs hétköznapok - október   Tovább…

Mamuska - Részlet Dezső Andrea könyvéből		2016.09.20. 21:44
Írta és illusztrálta: Dezső Andrea Kiadó: Csimota, 2010 Oldalszám: 40   Egy kislány emlékezik a nagymamájára. De ezek nem pusztán emlékképek, inkább utániratok, feldolgozások, a halál feldolgozásának folyamata, ahogyan végbemegy a gyermeki lélekben.   Mamuska a halála után is jelen van. Az unokájával dobálja a kavicsokat a pinceablakon át, és akárcsak a gyerekek, ő is hallgatózik, hogy csobban-e vagy koppan-e odalent. Ahogyan a nagymama jelen van a halála utáni történésekben, úgy van jelen a még meg sem született unoka, a nagymama régmúltjában. Képzelet és valóság összeér, a gyermekek még ösztönösen tudják, hogy a halál nem választ el, csak a felejtés.   Tovább…

Marcsi sorozat 1. Marcsi szeretetre vágyik	Kozári Dorka	2016.06.02. 10:11
Írta:  Kozári Dorka  Illusztrálata: László Maya        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2013 Oldalszám: 88   Amíg egy macska szeme kinyílik   …Esténként a kismacskák, mikor végeztek a bundájuk tisztára nyalogatásával, Marcsi kosárkája körül gyűltek össze. És Marcsi mesélt nekik: elmesélte az életét. Lassan kezdte, mint aki alig emlékszik vissza, de ahogy mesélt, estéről estére jöttek elő a történetek…   Tovább…

Marcsi sorozat 2. Marcsi és a nyári kalamajka		2017.03.01. 01:48
Írta:  Kozári Dorka  Illusztrálata: László Maya        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014 Oldalszám: 88 Marcsi az állatorvosnál Egy szép nyári reggelen Borka szokatlanul felhős arccal nyitott be a szobájába, pedig aznap ragyogó napsütés volt odakint. Marcsi épp Borka íróasztalán feküdt, közel az ablakhoz, és élvezte a napfürdőt. – Na, kismacskám, hát ez is eljött… – így köszönt neki Borka, és szomorúan nézett rá. – Megyünk az állatorvoshoz.   Tovább…

Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából olvasókuckója (1)		2013.07.22. 23:16
Írta és illusztrálta: Dániel András. Pozsonyi Pagony, 2012., 56  oldal Dániel András első meséskönyvében két boszorkány tesz-vesz, varázsol és félrevarázsol a Bármi utcai házban. Népes és különleges állatsereglet veszi körül őket, Varancs és Egér és Terebélyes T. Tibor és még sokan mások, akik midnenben belebrekkegnek és belecincognak. Pöszök és szöszök ellen harcolnak, elűzik az unalmat, verset mondani tanítják a legyeket (ez lesz a tanárok kedvenc meséje), és a kis felhőt visszaszelidítik a felhők közé.   – Már megint elfelejtkeztünk valamiről – szólalt meg Margaréta egy zöldpárás, október végi reggelen. A konyhaablakban állt és egy álmos legyet próbált kiszabadítani az ablakkeretről lógó pókhálóból. – Jaj, drágám, miről? – kérdezte Matild, s idegesen harapott egyet a kezében tartott lekvároskenyérből. A kilencedikből, ma reggel. – Terebélyes T. Tibor ültetésnapjáról. Még júniusban kellett volna megünnepelnünk – válaszolta Margaréta. – Csak olyan mozgalmas volt ez a nyár, mindig közbejött valami... – Tibor... mijéről? Matild kezében egy pillanatra megállt a lekvártól csöpögő kiskanál.   Tovább…

Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából olvasókuckója (2)		2013.07.08. 23:26
Pótszombat, avagy: holnap volt tegnap Ez szerdán történt. Esetleg csütörtökön. A sárga csíkos függönyön át besütő reggeli Nap aranyszínű fénnyel öntötte el a két boszorkány hálószobáját. Matild jólesőt nyújtózott páfrányzöld csíkos takarója alatt. – Végre csütörtök! – sóhajtotta elégedetten. – Közeledik a hétvége... – Korán örülsz, drágám – szólalt meg az ablak túloldalán álló ágyból Margaréta. – Még csak szerda van. Álmosan hunyorogva nézegette a mintás tapétán táncoló napfénycsíkokat. – Lehetetlen! – fúrta bele kócos fejét a párnájába Matild. – Sosem tévesztenék össze egy szerdát egy csütörtökkel. A szerda kerek és pirított-tökmag-illatú, míg a csütörtök inkább hosszúkás és...    Tovább…

Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából olvasókuckója (3)		2013.07.08. 23:34
ZOMMM-ZÖMMM, avagy Matild különös kísérlete Rejtély, hogyan jutott Matild eszébe ez az egész. Valószínűleg erre maga sem tudta a választ. Csak úgy jött, minden előzetes bejelentés nélkül, hívatlanul: az egyik pillanatban még sehol semmi, aztán a következőben egyszer csak ott állt, csillogón, a maga gyönyörű teljességében, ahogy a Nagy Ötletekkel ez már lenni szokott. – Megtanítom beszélni a legyeket! Matild ezt a szerszámoskamra sápadtkék, napszítta ajtajának dőlve mondta, olyan hangon, amely egyszerre akart szerénynek tűnni, ugyanakkor jelezni a bejelentés kivételességét. Arca egy nagyszerű eszme ragyogó fényében sütkérezett. Margaréta, aki éppen egy ütött-kopott zöld talicska kerekét szerelte, lerakta csavarhúzóját, és olyan tekintettel pillantott testvérére, ahogy legfeljebb egy váratlanul érkezett marslakóra szokás. Ha szokás.        – Miért, hiányzik nekik? – kérdezte. – Egészen biztos – bólintott Matild. – Gondolj csak bele: mindenki tud beszélni. Vakond, Műkakukk, Varancs... hogy Beszélő Kavicsot már ne is mondjam.   Tovább…

Mákszemtündérek nyara		2016.06.07. 23:34
Írta: Péteri Teréz, illusztrálta: Faltisz Alexandra. Ciceró, 2007., 212 oldal       A mákszemtündérek apró termetük miatt nagy veszélynek teszik ki magukat, ha esőben röpködnek. Akár az életükkel is fizethetnek érte, ha nem tudják kikerülni az esőcseppeket. Kiki, a szivárványszínű szárnyú kistündér, ismeri az esőcseppkerülés technikáját, ezért elhatározza, hogy másokkal is megosztja a titkát és nyári tábort szervez olyan tündéreknek – elsősorban gyerekeknek - akik meg akarnak tanulni esőben repülni.   Tovább…

Márk, aki hatévesen megmentette a világot		2020.08.27. 10:43
Írta: Kerékgyártó István, illusztrálta: Metzing Eszter. Pozsonyi Pagony, 2020., 72 oldal   Kerékgyártó István meseregénye, a Márk, aki hatévesen megmentette a világot az év legnagyobb űrkalandjára hív benneteket!   Bajba került a világ – Na, most mi lesz? – kérdezte az amerikai elnök az orosz cárt. - Mihez kezdünk most? – hívta föl a mobilján az olasz uralkodó a magyar királyt. - Benne vagyunk a fene nagy bajban – mondta a francia elnök a kínai császárnak. Tovább…

Mász Kálmán, a faljáró olvasókuckója		2013.10.09. 01:07
Írta: Mikó Csaba, illusztrálta: Stark Attila. Móra Könyvkiadó, 2011., 88 oldal   Mász Kálmán azt kívánja születésnapjára, hogy tűnjön el minden fal, mert utálja, hogy vidékről egy lakótelepre kellett költözniük. Utálja a mindent körülvevő falakat, utálja a bezártságot. Teljesül is a kívánsága: számára eltűnnek a falak, ugyanis faljáró lesz. Csakhogy a falakon belül van egy másik világ is, Nadínia. És kívánságával pusztulást hoz az ott élőkre. Látva, hogy mekkora galibát okozott, magára vállalja a feladatot, hogy megmentse Nadíniát és a szintén bajba jutott saját világát is.   1. Mász Kálmán bosszúsan ébredt. Kinyitotta a szemét, lerúgta magáról a takarót, és egyenesen az ablakhoz sietett. Már két hónapja, hogy minden reggel bosszúsan ébredt. Pontosan azóta, amióta ebbe az új, lakótelepi lakásba költöztek. Két hónapja vigasztalhatatlan volt, és azóta egyfolytában az ablakban ücsörgött.   Tovább…

Mesék a teljességhez (1)		2015.06.24. 21:39
Írta: Tamás Zsuzsa, illusztrálta: Ilyés Juli. Naphegy Kiadó, 2014., 118 oldal A Teljesség könyve arra vár, hogy fellapozzuk. Lapjait magunknak kell teleírnunk. Erre ébred rá a mesebeli király s királyné is, s hogy folyvást síró kislányukat meggyógyíthassák a teljesség meséivel, a királynak útra kell kelnie... A  palotában állt a bál. No, nem volt fényes a bálterem, nem keringtek táncoló párok, és nem szólt muzsika sem – csak így szokás mondani, ha nagy a felfordulás. Márpedig a király és a királyné soha még ilyen ziláltan nem néztek össze az éjszaka közepén, mint most. Lámpát gyújtottak a királyi hálóteremben, s ha keringtek, hát csak azért, hogy ki-ki megtalálja köntösét, pongyoláját, muzsika helyett pedig keserves sírást visszhangoztak a falak.   Tovább…

Mesék a teljességhez (2)		2015.06.24. 21:42
Sajog minden porcikám, mintha egy óriással verekedtem volna – gondolta a király, és maga is elcsodálkozott: honnan ez a furcsa hasonlat? Homályosan rémlett, álmában mintha valóban egy óriással dulakodott volna… Épp kényelmesre akarta igazítani a párnáját, amikor ráeszmélt, az óriással nem álmában találkozott, hanem a vacsoránál hallott róla – ami jó hír. Csakhogy a vacsorán nem jelentek meg a birodalom bölcsei – ami rossz hír. Nagyon rossz. Óvatosan a felesége felé sandított. A királynénak csak a hátát látta, de a lélegzetvételéből, hajszálainak rezdüléséből tudta, hogy ő is ébren van. És még mindig haragszik. Igen, egyre tisztábban emlékezett: miután az egyetlen bölcs, aki mégis eljött – s úgy tűnt, bármikor ész nélkül rohan a vesztébe, a palotába is ajtóstul rontott –, elköltötte vacsoráját és elmesélte szörnyű történetét, felébredt a kis királylány. Sírt, mint mindig. A királyné tehát gyorsan rendelkezett, hogy vendégük nyugovóra térhessen, ők pedig visszavonultak hálótermükbe, és olyat tettek, amit nem hittek volna. Összevesztek. Ők! A kis királylány legboldogabb édesanyja és édesapja! De bizony a kis királylány legboldogabb édesanyja a legdühösebb feleségnek tűnt tegnap este.   Tovább…

Mesék a teljességhez (2) - Kilencedik mese		2015.06.24. 21:45
– Igaz, igaz – mondta Tanító –, amiből felépülünk, az erősebbé tesz minket. De vannak soha be nem gyógyuló sebek… – Megborzongott. – Hűvösödik. Ideje bemennünk a barlangba. Folytassuk ott, ha nem bánjátok! – Azzal összepakolva kannát és csészéket elindult befelé a maga kissé bicegő járásával. Odabent valóban melegebb volt, és Tanító egy kis forralt borral is gondoskodott arról, hogy ne fázzanak vendégei.   A király csak most vette észre, hogy a falon egy íj lóg, és mellette több nyílvessző is sorakozik, ahogyan azt sem látta megérkezésekor, hogy beljebb, szintén példás rendben, szárított gyógyfüvek, teakeverékek, oldatok, párlatok és tinktúrák is sorjáznak.   A bor édes, fűszeres illata, íze és melege telítette a vendégeket, és kíváncsian, csillogó szemmel figyeltek Tanítóra.   Tovább…

Mézes cukrászda (1)		2020.07.15. 12:41
Írta: Szentendrei Judit, illlusztrálta: Maros Krisztina. Pozsonyi Pagony, 2020., 80 oldal Mihez kezd ez a négy egészen különböző ember, akik véletlenül kerülnek a Méz utca 12-be? Vajon az őrületbe kergetik egymást, vagy békésen meghíznak Katalin anyó finom süteményeitől? Vagy mégis sikerül valamit kitalálniuk közösen? Bevezető mese Az izgága hivatalnokot, aki időnként azért be-betért az üzletbe – leginkább szerdánként, amikor Karola citromos pitéje volt az étlapon –, nem nézték jó szemmel a Mézes Cukrászdában. Ilyenkor általában Paulát löködték oda kiszolgálni, ő mégiscsak tudott uralkodni magán.   Valahogy mindig attól féltek, hogy újra kapnak tőle valami rossz hírt.   Tovább…

Mézes cukrászda (2)		2020.07.15. 12:46
Írta: Szentendrei Judit, illlusztrálta: Maros Krisztina. Pozsonyi Pagony, 2020., 80 oldal 1. mese: ÚJABB LAKÓGYŰLÉS HÁT AKKOR MOST MIT CSINÁLJUNK?   Katalin anyó nyugtalanul fészkelődött a széken. Amióta ezek a vacak felhők olyan makacsul ottragadtak az égen, nem volt nyugodása. Magában hálát adott, hogy van a cukrászda és az aggódáson kívül mással is el tudja ütni az idejét: így aztán dagasztott, gyúrt, nyújtott egész nap, sokszor Paula állította le szelíden: hiszen mindjárt zárnak, felesleges egy újabb adag remekmű. És most már a cukrászda sincs, azzal sem lehet foglalkozni. A terebélyes karosszékben ült a konyhában és rosszallóan sandított fel a vele szemben unottan a körmét piszkáló Valérra.   Tovább…

Következő 20 cikk

Előző 20 cikk