Világszép Nádszál kisasszony II. |
|
2014.09.19. 19:54 |
 Kijön a pitvarba egy haragos öregember, bizonyosan a Napnak a szolgája, meglátja a királyfit, amint nézegeti magát a tükörben, nagy mérgesen ráfúj, kerekedik rettentő nagy szélvész, s úgy elfújja lovastul, mindenestül, hogy hetvenhétezer mérföldig sem ért földet a talpuk. Akkor meg leestek egy olyan sötét lyukba, hogy sem eget, sem földet nem láttak.
Hej, búnak ereszkedik a királyfi! Azt hitte, hogy soha, míg ez a világ s még két nap, meg nem látja az áldott fényes Napot, nemhogy annak egy sugarát a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetére vihesse. Csúszva-mászva tapogattak elébb-elébb, hol kígyóra, hol békára léptek; s mikor vagy hét nap s hét éjszaka eltelhetett, akkor egy nagy vaskapuhoz értek. No, ide ugyan elcsúszhattak-mászhattak, mert itt meg egy százfejű sárkány állott istrázsát. Az ugyan által nem ereszti a kapun!
|
|
Vízenpál és Aranypille |
|
2020.01.12. 22:14 |
 Élt egyszer a világon egy szabómester. Együtt lakott a feleségével, s folyton azon tanakodtak, hogy mit is főzzenek. Mert a faluban alig lehetett kapni ennivalót.
Egyszer azt látják, hogy egy nagy halászhálóval az öreg suszter ott menyen el a házuk előtt. Kifut rögtön az asszony, s megkérdi tőle:
— Hallod, te suszterhalász, fogtál-e úgy halat, hogy adj is el belőle?
— Én biza fogtam — azt mondja —, éppen két halat fogtam, s az egyiket eladom.
— Hát mennyit kérsz érte?
— Tíz pénz az ára — felelte a suszter.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
