Tündérföld (2) A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt |
Uzseka Norbert |
2020.08.19. 12:59 |
Írta: Catherynne M. Valente, fordította: Kleinheicz Csilla. Ciceró, 2014, 276 oldal
Szeptember, a főszereplő egy tizenhárom éves lány, aki egyszer már járt Tündérföldön, és azóta is vágyik oda vissza. Kívánsága teljesül, de amit odaát talál, az messze nem az, mint amit annak idején, távoztakor ott hagyott. És erről épp az tehet, amit, illetve akit ott hagyott: az árnyéka. A Halloween néven királynővé lett másik-Szeptember Alsó-Tündérföldön uralkodik, s oda kerül át lassanként egyre több tündérföldi lény árnyéka – s velük együtt szivárog alá s tova Tündérföld mágiája. Szeptember úgy érzi, mindennek ő az oka, s így neki is kell rendet tennie.
Csakhogy az önálló életet élő árnyékok köszönik, de nem kérnek abból, hogy vissza kelljen menniük oda, ahova eredetileg tartoztak – s még addig jó, amíg csak köszönik, de nem kérnek belőle…
|
|
Tűrhető Lajos - Világgá mentem |
Nagy Koppány Zsolt |
2017.09.15. 12:51 |
Írta: Nagy Katalin, illusztrálta: Dudás Győző. Manó Könyvek, 2017.,128 oldal
A csintalan Tűrhető Lajos ismét világgá indul
Mindig nagy szeretettel és várakozásokkal veszem kézbe a Manó Könyvek sorozatának, a Régi Kedvenceknek az újabb és újabb darabjait, és nem volt ez másként Nagy Katalin újonnan kiadott Tűrhető Lajos, valamint Világgá mentem című ifjúsági kisregényeivel sem.
Kicsit ugyan csodálkoztam, hogy vajon mi vihette arra a kiadót, hogy már a második Nagy Katalin-könyvet adják ki egészen elképesztően magas nyomdatechnikai minőségben, Dudás Győző kiváló rajzaival, hiszen az előző könyv (A világ legrosszabb gyereke) is ebben a sorozatban jelent meg, és bár szórakoztató volt, kedves és jó, nem biztosította azt az átütő élményt, ami indokolttá teszi egy szerző második könyvének a kiadását is.
|
|
Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit |
|
2020.08.23. 03:47 |
Írta: Fekete András, illusztrálta: Mayer Tamás. Pozsonyi Pagony, 2019.:, 168 oldal
Tüsi és Lobonc abszurd kalandjai
Abszurd világba kalauzolja Fekete András az olvasóit: a mai valóságos jelent többek között furcsa, szürreális lényekkel, háromszemű bűnözővel és erdei szellemmel spékeli meg, hogy a két világot összeolvasztva egy túszmentő akciót meséljen el.
Túszszabadítás Tasziló bácsival
Bam Bandit, az ország leggazdagabb emberének a fiát elrabolják, és óriási váltságdíjat követelnek a szabadon engedéséért. Két legjobb barátja, Tüsi és Lobonc azonnal útra kel, hogy kiszabadítsák őt a félelmetes Sam Öldök fogságából. Nem kétséges, hogy az akció sikerrel jár-e, hiszen egyrészt mesekönyvről van szó, nem skandináv krimiről, másrészt mindjárt a könyv címéből megtudjuk, hogy Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit. Tehát nem annyira a végkifejlet az, amire kíváncsiak vagyunk, a történetben leginkább a vicces és valóságos karakterek és az abszurd kalandok sokasága visz előre.
|
|
Újrahasznosított történetek |
Tóth Zsuzsanna |
2016.11.03. 10:39 |
Drámai mesék 1-4. Szerk. : Markó Róbert és Papp Tímea. Vaskakas Bábszínház, Győr, 2014-2016.
dráMai mesék -Kortárs magyar gyerekdarabok
Valódi hiány pótlására vállalkozott a győri Vaskakas Bábszínház, amikor elindította dráMAImesék című sorozatát. A tervek szerint hét kötetben gyűjtik össze a bábszínházakban bemutatott kortárs darabokat. Illetve: természetesen nem minden darab egészen új, de napjainkban mindegyiket átgondolták, átformálták – újrahasznosították.
A Vaskakas célja egyértelmű és elismerésre méltó: a gyűjtés révén hozzáférhetővé tenni a már bemutatott előadások szövegkönyveit, ezzel is segítséget tudnak nyújtani a többi kollégának a darabválasztásban. Úttörő vállalkozásuk azért is figyelemreméltó, mert az első három kötet gyakorlatilag a bábszínház kontójára, valódi támogatások nélkül, az Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete (ESZME) célzott támogatásával jelent meg.
|
|
Utálom a padtársam! Buda és Vince |
Szepesi Dóra |
2017.06.03. 22:26 |
Írta: Baár Tünde, illusztrálta: Bakos Barbara. Manó könyvek 2016., 102 oldal
Ó, IÓ, CIÓ - SZOCIALIZÁCIÓ
Új fiú költözik a Gesztenye utcába. Vincének hívják. Buda, a szomszédja kíváncsian nézegeti. Egy osztályba kerülnek, ötödikesek lesznek. Mi több, padtársak.
Kettejük története egy tanév alatt bontakozik ki, kalandjaik bizonyára minden iskolásnak ismerősek. Baár Tünde pedagógusi élményeit is beleszőtte könyvébe, amelyet lánya, Bakos Barbara színes illusztrációi tesznek teljessé.
A hátsó borítón két listát találunk arról, hogy mi a jó és mi a rossz a suliban. Jó például, ha szeretem a padtársam, rossz, ha nem szeretem a padtársam.
|
|
Valamicsoda |
Szembetűnő blog |
2016.07.07. 01:14 |
Írta és rajzolta: Rebecca Cobb. Betűtészta Kiadó, 2015., 28 oldal
A történet főhőse és egyben mesélője egy kisfiú, akinek a kertjében, a cseresznyefa alatt keletkezett egy titokzatos lyuk. A szerző, a Mind megettem! című könyve után ismét saját maga illusztrálja történetét.
Rebecca Cobb számos gyermekkönyvet illusztrált, dolgozott Richard Curtis-szel, Julia Donaldson-nal, de több folyóirat és magazin is rendszeres megrendelői közé tartozik.
|
|
Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros |
Gyimesi Ágnes Andrea |
2016.10.28. 23:22 |
Írta: Menyhért Anna, Illusztrálta: Balogh Andrea. Pozsonyi Pagony, 2012., 96 oldal
Vedd észre, ami a tiéd!
Olyan korban élünk, mikor a mesékben újra megjelenik az erős, jelenbe ágyazódott mágia, ismét használhatjuk rejtélyes erőnket, a történeteinket értelmezni tudó és a történeteinkkel bánni tudó erőnket. Nem a kívülről jövő hatalmakra bízzuk magunkat, hanem az eleddig belül nyugvó, azonban minket keményen megdolgoztató belső történeteink vezetnek bennünket. Szükségünk van a mesékre, gyermekeinknek még inkább.
Menyhért Anna képes meseregénye a lét egyik legfontosabb kérdését feszegeti: hol vannak a történeteink, várnak-e ránk, melyik a miénk? Felismerjük-e őket, és ha igen, mi az, amit megteszünk azért, hogy a vágyból, a finom érzékelésünkön nyugvó megérzéseinkből indulva valódi beteljesüléshez érjünk.
|
|
Világvége alsó - Mai népmesék kortárs íróktól |
Sándor Enikő |
2018.03.11. 03:57 |
Szerkesztette: Kertész Edina, illusztrálta: Máray Mariann. Naphegy, 2017., 128 oldal
Vonattal a királylányért
A Világvége alsó című, rendhagyó népmesegyűjtemény a Naphegy kiadónál jelent meg. A kötetben összesen tizenegy, kortárs szerzők tollából származó újragondolt népmese található.
A kötet címe az egyik meséhez köthető, melyet Gimesi Dóra írt. Világvége alsó egy vasútállomás, és azért hívják Világvége alsónak, mert Világvége előtti utolsó megállóról van szó. Ha az ember a Világvégére akarj jutni, ahol az üveghegyet találja, melynek tetején van egy palota, ahol raboskodik egy királylány, akkor fel kell szállnia a vonatra.
A mesében szereplő királyfi viszont eggyel előbb szállt le, Világvége alsón. Ahogy a vasútállomásokon szokott lenni, ott is volt egy kis ház. Ám abban a házban maga a halál lakott, akivel megismerkedett, és egészen különös kapcsolat alakult ki közöttük.
|
|
Villámhajigáló Diabáz |
Liget Műhely |
2017.03.05. 00:56 |
Írta: Szakács Eszter, illusztrálta: Molnár Jacqueline. Liget Műhely Alapítvány, 2010., 184 oldal
A görög mitológia időtlensége megkérdőjelezhetetlen tény. Egy kis túlzással – s jelen esetben kifejezetten nem az ironizálás szándékával – azt állíthatnánk, hogy többszörösen virtualizált, XXI. századi világunknak alig akad olyan fóruma, ahol ne botlanánk bele lépten-nyomon egy-egy szirénbe, nimfába, titánba vagy éppen valamelyik olümposzi istenbe.
Európának mint kultúrtörténeti és politikai építménynek a mítoszok világa az egyik alappillére. S bár ezek a történetek – mint valami „korszerű” szappanopera-sorozat folytatásos részei – felvonultatják a hétköznapi élet minden szennyét (viszálykodás, csalás, intrikálás, versengés, féltékenység, hazugság), mindeközben rendkívül gazdag gyűjteményét adják a valóságos emberi viselkedésformáknak, amit egy-egy isteni karakterre kivetítve gyúrtak egybe a bölcs görögök. Mondhatnánk, hogy az ókori mitológiákban, mintegy öntudatlanul, de benne van a korabeli ember önreflexiójának pszichológiai megfogalmazása. S bár a mitológiai istenek külsejüket tekintve cseppet sem hétköznapiak, lásd a félig ember, félig állat típusú lényeket (Minótaurosz, kentaur, hárpia, faun), jellemüket tekintve mégis antropomorfnak nevezzük őket. Olyanok, mint mi. Egy kis önismeret segítségével pillanatok alatt megtalálhatjuk a magunk „párját” közöttük. Ez pedig a ma emberét is megállásra késztetheti.
|
|
VIPLALA - meseregény |
Rosta Helga |
2016.08.08. 21:08 |
Írta: Annie M. G. Schmidt, Illusztrálta: Dániel András. Pozsonyi Pagony, 2016., 120 oldal
Viplala akkora csak, mint egy radír. Elszökött a saját világából, és most a Blom családnál talált menedéket. Ám hiába kicsike Viplala, ha elég dühös vagy rémült, bárkit el tud pittyenteni. Hogy mi történik ilyenkor? Az elpittyentett illető vagy kővé válik, vagy apróra összemegy. Ez történik Blom bácsival, Nella Dellával és Jánoskával is: Viplala úgy akarja megmenteni őket a rendőrtől, hogy összezsugorítja a teljes családot, ám a visszapittyentés már nem megy neki...
Minden egy szörnyen unalmas délutánon kezdődött. Az eső az ablakokon kopogott, Blom bácsi pedig az írógépén. Amikor a felnőtteknek rettentően fontos, határidős munkájuk van, akkor ott a gyerekek élete bizony nem habostorta és vidámpark.
Nella Della és Jánoska is borzasztóan unatkoztak, bent az írógép kattogása, amit csendben kellett hallgatni, kint az eső, hiába van tavasz, és közben sehol egy kaland, sehol egy repülő csészealj! Mindenhol csak az unalom, pisszenni sem lehet, mert különben apa nem halad a munkájával, és mérges lesz.
Mit lehet ilyenkor tenni? Csak álmodozni lehet fagylaltról, holdlakókról, vagy egy izgalmas kalandról.
|
|
Volt egyszer egy |
Lehotka Gábor |
2016.08.24. 22:17 |
Írta: Máté Angi, illusztrálta: Szulyovszky Sarolta. Pozsonyi Pagony, 2010., 42 oldal
Két messzi
A 2009-es Aranyvackor pályázat nyerteseinek könyvét veheti kezébe a szerencsés olvasó. Szerencsés, mert az Erdélyben élő Máté Angi különös mélységű, hangulatú, messziről jövő, messzire tartó mesékkel töltötte meg a 40 oldalt, Szulyovszky Sarolta Olaszországban élő illusztrátor pedig ezeket a történeteket árnyalja tovább, hozzájuk illő egyedi illusztrációkkal.
A „városi” tárgyú pályázatra a kiíró Pagony vezetője, Kovács Eszter ismertette meg a párost, és a két nagyon egyéni hangú/látásmódú alkotó – mint oly gyakran előfordul – nem oltotta ki egymást, hanem inspirálta.
|
|
Wan-Wan és a kacagóvirágok |
Kultúrlény |
2016.08.12. 22:25 |
Írta: Nyilasi Judit, Illusztrálta: Agócs Írisz. Pongrác Kiadó, 2010., 40 oldal
Nyilasi Judit bájos meséje egy apró, törékeny eperlepke és egy nagy, bumfordi, kissé gyámoltalan, ámde dadogós sárkány igaz barátságáról mesél nekünk. Én meg olvasás közben beleszerettem egy sárkányba…
Wan-Wan a külvárosban él a Meggyfa utca 28-ban, egy több mint kétszáz éves házban, melyet még a nagypapája épített, és köré a gyönyörű kertet a nagymamája varázsolta.
Így nem is olyan meglepő, hogy kedvenc foglalatossága a kertészkedés nem pedig a tűzokádás, a kertje pedig tele van eperrel, szőlővel, káposztával és bambuszokkal. Sárkány létére kertész akar lenni, és éppen bambusztermesztésből készül vizsgázni. Ám a probléma az, hogy kissé dadog, ha idegenek vagy közönség előtt kell beszélnie, olyankor pedig nem mennek a „b” betűs szavak.
“Wan-Wan ugyanis nem szeretett beszélgetni, mert akkor beleélte magát a történetbe, és ha beleélte magát, akkor elfogta az izgalom, és ha elfogta az izgalom, akkor dadogni kezdett. Főleg a “b” betűs szavakkal voltak gondjai, és néha az “l” betűsökkel is. Ilyenkor aztán általában zavarba jött, és akkor már minden problémát okozott. Ezért inkább eleve kerülte a beszélgetéseket. “Mégis, hogy vizsgázzak le bambusztermesztésből “b” betűs szavak nélkül?!”
|
|
Zozi mindig hazajön |
Vujovits Júlia |
2016.10.02. 16:21 |
Írta: Pungor András, illusztrálta: Horváth-Molnár Panna. Pozsonyi Pagony, 2016., 88 oldal
A színes zokni különös esete
Elég egy kedvenc zokni, egy hóbortos család, még hóbortosabb szomszédok és Tomi szemével nézve a világ kész csoda! Főleg, ha egy gyönyörű szőke lány is színre lép!
Pungor András tanárként, tévés szerkesztőként, újságíróként, rádiós szerkesztőként dolgozott és jelenleg is folyamatosan ír. Sajátos, szuggesztív fantáziavilág, erős érzelmek, játékosság jellemzi szövegeit.
Imerkedjünk meg a Zozi mindig hazajön című meséjével!
Neked is rendszeresen eltűnik a zoknid egyik párja? Ugye egyetértesz abban, hogy ez nem a te hibád, hanem a mosógépben vagy egy zoknifeketelyuk, amelyik magába szippantja szeretett ruháinkat? Vagy olykor egyszerűen csak fogják magukat a zoknik és útra kelnek. Nos, egyik főhősünk is egy ilyen komisz zokni.
|
|
Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg |
pagony.hu |
2020.08.11. 02:49 |
Írta: Kiss Judit Ágnes, illusztrálta: Szimonidesz Hajnalka. Pozyonyi Pagony, 2020., 120 oldal
Amikor a tündérmesében a hercegnő siet a herceg segítségére
Kiss Judit Ágnes nem csak a kortárs magyar irodalom kiemelkedő költője, de számos fantasztikus gyerekkönyv szerzője is.
Felnőtteknek szóló írásaiban gyakran foglalkozik társadalmi egyenlőtlenségekkel, elnyomással, gyerekkönyveinek szerves része a gyerekjog, gondoljunk csak a méltán népszerű Babaróka-sorozatra vagy A tündérkeresztanya című könyvére, ahol minden fejezet a legkisebbek egy-egy hétköznapi, gyakran elbagatellizált problémájára nyújt megoldást.
|
|
Zseblámpás mesék |
|
2020.08.20. 11:08 |
Írta: Tóth Krisztina, illusztrálta: Timkó Bíbor. Magvető, 2017., 56 oldal
Lámpa a zebben
A zseblámpa mindig oda világít, ahová irányítjuk, olyan, mint egy célzott pillantás, de lehet pásztázni is vele valami olyat keresve, amin megakad, mert valamiért érdekesnek találjuk. Kimetsz a sötétből egy kört, ami az egész részeként is köralakú teljességet képvisel. Továbbá az is jellemző rá, hogy átváltoztatja a valóságot, titokzatossá teszi, sejtelmessé és mássá, magyarán: meseszerűvé.
Tóth Krisztina meséi éppen ilyenek.
|
|
Zsiráfmama és más agyament felnőttek |
Majoros Nóra |
2016.10.28. 22:32 |
Írta: Alexandra Salmela, illusztrálta: Martina Matlovičová, fordította: Polgár Anikó. Scolar, 2016., 96 oldal
Néha vannak meghökkentő álmaim.
A családtagjaim már megszokták ezeket a történeteket, és amikor elmesélem őket reggel, még álompárába burkolózva, csak mosolyogva legyintenek. Egyszer a munkahelyemen az ebédszünetben szerettem volna felvidítani a kollégáimat egy mulatságosabb álmommal. Nagy sikert arattam, de elkönyveltek bolondnak. Pedig a féktelen, szabálytalan álmoknál nincs jobb. Talán csak az álmot követő ébredés és az ember szívében-lelkében remegő derű.
Ugyanez a jóleső borzongás fogott el, miután elolvastam Alexandra Salmela írónő és Martina Matlovičová illusztrátor könyvét, a Zsiráfmama és más agyament történeteket. A könyv címe nem téved: a benne szereplő huszonegy mese valóban agyament. Sőt inkább abszurdnak mondanám, ami kimondottan bátor vállalkozás egy gyerekkönyv esetében.
|
|
|