A tündér csizmája |
|
2018.10.18. 14:21 |
 Írta: Gimesi Dóra, illusztrálta: Szegedi Katalin. Pozsonyi Pagony, 2018
 A tündér csizmája egy különleges történet, melyet Szegedi Katalin gyönyörű rajzai tesznek teljessé. A történet egy öreg suszterről szól, akinek már az ük-ük-ükapja is suszter volt. Apró műhelyében varázslatos cipőket készít tündéreknek, királylányoknak és óriásoknak...
Volt egyszer a világon egy híres-neves cipészmester. Egy aprócska város aprócska utcájában volt a műhelye, ott kalapált, szabott-varrt, sarkalt, javítgatott, reparált naphosszat. Nem volt az a letört sarok, az a lekopott cipőorr, amit helyre ne hozott volna egy szempillantás alatt, de legjobban mégis azt szerette, ha méretre kellett cipőt készítenie. Az volt ám az igazi művészet! Lehetett a kedves vevőnek gágogó lúdtalpa, gyerekökölnyi bütyke, a suszter olyan cipellőt kanyarított minden lábra, hogy csodájára járt a világ. Hívták is mindenfelé cipőt készíteni, Milánóba, Párizsba, Kuala Lumpurba, de ő bizony nem ment sehova. Ott maradt a kisvárosban, a műhelye ajtaja mindig tárva-nyitva állt, az öreg gramofonból francia sanzonok szóltak, a híres-neves suszter meg csak kalapált és mosolygott, mosolygott és kalapált.
|
|
A tündérkeresztanya |
|
2019.07.07. 12:29 |
 Írta: Kis Judit Ágnes, illusztrálta: Szulyovszky Sarola, Pozsonyi Pagony, 2019., 64 oldal
"Az a baaaj..."
Ha nálatok is sokszor elhangzik nálatok is ez a mondat?
Kiss Judit Ágnes költő és meseíró lírai, de mégis humoros meséjében minden fejezet így kezdődik. Mert Kiki nem szeret kirándulni.
És hogy anya mindig sokat dolgozik. És hogy a nagyi háza teli van pókokkal.
És még annyi minden más is!
|
|
A világ leggonoszabb meséi |
|
2018.01.24. 10:58 |
Írta: Ijjas Tamás, Lackfi János, illusztrálta: Molnár Jacqueline. Móra Könyvkiadó, 2017., 56 oldal
 Ijjas tamás és Lackfi János olyan irtó rövid, vicces meg borzongató meg vicces-borzongató meséket írtak, melyeket az okos olvasók nyugodtan folytathatnak tovább, akár a világ végéig is, meg még egy nap…
A világ leggonoszabb meséje egy terülj-terülj asztalkáról szól, amelyen csupa pocsék ennivaló termett ott csodamódon. Szénné égetett sütemények, megbuggyant tej, savanyú majonéz, összeesett kuglóf, csomós puding, félig nyers krumpli, gumiízű, rágós hús, moslékszerű leves és hasonlók. Ráadásul az asztal egy óvodában állt, és a dadus néni az összes nyamvadt kaját beletömte a kicsikbe.
Amikor minden elfogyott, újra parancsolt az asztalnak, és azokon hipp-hopp, megint egy csomó rusnya étel jelent meg. Az ovisok úgy elhíztak, hogy mindegyikből húsos dadus néni lett, kiözönlöttek az oviból, és megszállták a világot. Ha nem hiszed, nézz körül!
|
|
A Virág utcai focibajnokság |
|
2017.04.08. 13:35 |
Írta: Dávid Ádám, illusztrálta: Rubik Anna. Pozsonyi Pagony, 2011., 104 oldal
 Kukucskálj be a Kovács család életébe, ahol senki nem egyszerű eset. Focizó nagyi, koppoló Koppány...
Éppen ebédhez készülődnek, de előbb még tintakigyók tekergőznek a maszatos füzetben.
Olvasd el a hatodik fejezetet, és titokban biztos te is kipróbálod majd a koppolást.
6. fejezet,
amelyben Milán is koppolni kezd, és a Kovács család végre ebédhez ül
|
|
A Völgy, írta Tárkony |
|
2016.07.23. 00:23 |
Írta: Kollár Árpád, illusztrálta: Nagy Norbert. Csimota Kiadó, 2016., 84 oldal
Tárkony, a nemköltő költő gyerekkorában borzasztóan szeretett volna egy kutyát. Egy loncsos, morcos, loboncos kutyát. Egy harapós kutyát, aki megvédi őt a komiszoktól, hogy ne lógassák bele a bokájánál fogva a zúgóba.
Éjjel-nappal a kutyával nyaggatta szüleit. Ha az anyukája kiteregette a frissen mosott ruhákat, kibukkant a szélfútta lepedő mögül, és lebiggyesztette az ajkát. Ha az apukája föltette a füstre a szalonnát, kibukkant a fehéren gomolygó füst mögül, és lebiggyesztette az ajkát.
|
|
A zöld macska és a hét domb kincse |
|
2020.06.06. 13:30 |
Írta: Ruff Orsolya, illusztrálta: Megyeri Annamária. Manó Könyvek, 2020
Magnusz a macska, a vándorok gondtalan életét éli. Ám amikor a Hét Domb vidéke felé közeledik, váratlanul rajtaütnek, és Kampó, a földikutya színe elé viszik, aki mágusnak adja ki magát, és megígérte, hogy segít az erdő népén.
A források elapadtak, az élelem fogyóban van...
I. fejezet
amelyben egy régi ismerős felébred, majd váratlanul felbukkan két marcona alak
|
|
Add a mancsod! |
|
2020.01.23. 09:44 |
Írta: Březinová, Ivona, fordította: Balázs Andrea, illusztrálta: Radnóti Blanka.Móra Könyvkiadó, 2016., 64 oldal
Az első tanítási napon egy kerekesszékes fiú száguld be az iskola kapuján. Juleknek hívják, tavaly még mankóval közlekedett, idén azonban már ezzel az elektromos "versenygéppel".
Ugyanezen a reggelen Julek kutyája, Cézár is iskolába indul. Ő máshol tanul: egy olyan intézményben, ahol segítő kutyákat képeznek ki.
Ha Cézár levizsgázott, ő vigyáz majd Julekre, és segít könnyebbé tenni a fiú életét.
Verseny a parkban
|
|
Ahány király, annyi mese (1) |
|
2013.07.17. 12:39 |
Írta: Simon Réka Zsuzsanna, illusztrálta: Gyöngyösi Adrienn. Manó Könyvek, 2013., 78 oldal
Igen hóbortos népség a királyoké! Az egyik folyton elbújik, a másik egyedül játszik, a harmadik még a hétfőket is meg akarja ünnepeltetni a népével, de olyan is akad, aki megtiltja a spenótevést…
A Meseutca jóvoltából most megismerhetjük Simon Réka Zsuzsanna mesekönyvének könyvgyűjtő király történetét.
A könyvgyűjtő király (1)
 Volt egyszer egy szemüveges király. Nincs abban semmi különös, ha valakinek szemüvege van, hát, ennek a királynak is volt. Nagy keretes, kék színű, jól passzolt a zafírköves királyi koronájához, nem beszélve a kobaltkék országalmájáról.
Ez a szemüveges király nem akármilyen király volt ám! Amikor semmi királyi teendője sem akadt, hóna alá csapott egy-két könyvet, kiült a palota kertjének legeldugottabb zugába és egész nap csak olvasott. Olvasott reggel, olvasott délben, még ebéd közben is könyvet tartott az egyik kezében. (Látszólag ő nem tudta, hogy evés közben nem illik olvasni.) A mi szemüveges királyunk megszállott könyvgyűjtő hírében állt. Tornyosultak is a könyvek a polcokon, a trónja alatt, a trónja mögött, az asztal mellett, az asztalon, az ágya mellett, az ágya alatt.
|
|
Ahány király, annyi mese (2) |
|
2013.07.17. 12:42 |
 A könyvgyűjtő király (2)
A felséges úrnak fogalma sem volt arról, hogy hol kötött ki. Körbenézett. Tarka, szunnyadó mezei virágokat látott maga mellett, és egy rohanó patakot. Lassan a lova is utolérte, vigyorogva rápillantott gazdájára, majd mintha semmi sem történt volna, legelészni kezdett.
− No, tessék, nevess csak, paripa! Igazad is van, mert itt lopja a napot egy világvándor! Kétbalkezeskedik, könyveket hajkurászik, aztán hasra vágódik, elterül, akár a palacsintatészta. Még hogy világvándor! Mit világvándor? Egy földönfutó!
Egy kirekesztett, elűzött, könyveitől megfosztott bugyuta király!
|
|
Ahány király, annyi mese (3) |
|
2019.12.29. 15:41 |
|
A király, aki nagyon szeretett játszani (3)
Hol volt, hol nem volt, az eget gereblyélő kopasz hegyeken innen, a zsibongó tengereken is túl, volt egyszer egy hepehupás birodalom. Tágas terein ódon kőházak álltak, s ha beköszöntött a nyár, a piciny ablakokban gumós begóniák, sétányrózsák, cseppecskevirágok sorakoztak egymás mellett.
Élt ebben a birodalomban egy ifjú király. Nem volt nagy mestere a szavaknak, megszólalni kevésbé szeretett. Sokszor megesett, hogy belevörösödött a füle hegye is, ha birodalmi beszédet kellett tartania. Nemigen járt társaságba, ha tehette, vendégeket sem fogadott. Talán ez volt az oka annak, hogy nem voltak barátai. |
|
Ahány király, annyi mese (4) |
|
2019.12.29. 15:56 |
 Az ellenség nélküli király (4)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy borzos kobakú király. Olyan volt, akár a többi birodalom uralkodója. Mindennap hajnalban ébredt, délelőtt tanácskozott, oldotta az ország ügyes-bajos dolgait, délután sétált vagy olvasott, este csillagokat bámult.
Történt egyszer, hogy korábban kelt a megszokottnál. Ahogy kipattant az ágyból, azonnal összetrombitáltatta az udvari főfőségeket, jöjjenek a birodalmi tanácsterembe, mert halaszthatatlan ügyről kellene tárgyalni. Szaladtak is a nagyurak jobban mondva, inkább csak csiszegtek-csoszogtak, összevissza bukdácsoltak, mert nem volt idejük cipőt húzni! A király megvárta, míg elfoglalták helyeiket a nagyasztal körül, majd hangosan ezt dörögte:
− Háborúzni akarok! Most azonnal! Készítsétek legdrágább csuporsisakom, legerősebb páncélom, legélesebb kardom! Nyergeljétek hűséges paripám! Jaj, majdnem elfelejtettem, a legújabb pajzsomra is szükség lesz!
Ugrottak is volna tüstént a nagyurak, de alig tudták nyitva tartani a szemüket.
|
|
Ahány király, annyi mese (5) |
|
2019.12.29. 17:04 |
 A hólakók királya (5)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy körömfújtató, toporogtató birodalom. Olyan volt, akár egy porcukorral jól meghintett fehér krémes. Ha az emberek kimentek az utcára, minden alkalommal két bundasapkát húztak a fejükre. E mellé járt egy nagymama kötötte vastag pulóver, egy pufók sál, egy pár bundakesztyű, bundakabát, bundanadrág, vízhatlan bundacsizma. No, gondolhatjátok, mennyi ideig tartott ott a felöltözködés! Volt ennek a birodalomnak egy királya. Hófehér birodalomhoz őszes halántékú, tejfehér szakállas, bölcs király dukál. És mivel a bölcsességhez jó szív passzol, hát királyunknál abból sem volt hiány. Minden reggel pontban nyolckor kiállt a birodalmi hópalota erkélyére és belekiáltotta a hóvilágba:
– Jó reggelt, hólakók, köszönöm, hogy a királyotok lehetek!
És pontban nyolc óra öt perckor az alattvalók kidugták a fejüket kis házaikból, műhelyeikből, és hangosan visszakiabálták:
– Jó reggelt neked is, felséges Úr, de jó, hogy te vagy a királyunk!
|
|
Alfa bácsi titka |
|
2019.07.07. 12:43 |
Írta: Marék Veronika, illusztrálta: Baranyai B. András. Pozsonyi Pagony, 2019., 96 oldal
 Bár a kötet meséi már évtizedekkel korábban megjelentek különböző kiadványokban, most a Pagony kiadó új köntösbe öltöztette Marék Veronika bölcs, humoros meséit, melyek a mai gyerekeknek is ugyanolyan izgalmasak, mint a régieknek. Semmit nem veszítettetek aktualitásukból, és ehhez Baranyai B. András retró hangulatú illusztrációi is hozzájárulnak.
Kétségtelenül ez az egyik kedvencem a kicsiknek szóló könyvek közül, többször is elolvastam, miközben csak ámultam és bámultam, mennyire korszerű és érvényes Marék Veronika minden története, aki nem csupán a korával vezeti a kortárs meseírók listáját, hiszen már elmúlt 80, hanem a tudásával is.
(Both Gabi)
|
|
Alma utca (1) Alma utca 22. |
|
2017.03.27. 22:06 |
Írta: Vadadi Adrienn, illusztrálta: Mészely Ilka. Pozsonyi Pagony, 2015., 96 oldal
Vadadi Adrienn könyve csupa derű: az Alma utca 22.-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után és szelídítenek macskát.
Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.
Élénk a fantáziám
A mi házunk négyemeletes, és annyi, de annyi gyerek lakik benne! Ráadásul mind a barátom.
|
|
Alma utca (2) - Nyomás a suliba! |
|
2017.03.27. 22:36 |
Írta: Vadadi Adrienn, Illusztrálta: Mészely Ilka. Pozsonyi Pagony, 2016.,80 oldal
"Jó volt a nyár a nagymamám, Nani házában Balatonfenyvesen, de azért örülök, hogy végre itthon vagyunk az Alma utcában. Mert hiányzott anyu, apu, a házunkban lakó gyerekek, Kamilla, Piros, nagy Marosi, kis Marosi. És Elek bácsival a fészerezés, meg minden! Azért Kamillával és Marosiékkal egy kicsit Balatonfenyvesen is találkoztam, egyedül csak Pirossal nem." - így kezdődik Vadadi Adrienn Nyomás a suliba! című könyvbe.
Strandpapucs
- a meseregény első fejezete -
|
|
Amíg utazunk (1) |
pagony.hu |
2015.08.18. 19:31 |
Írta: Gévai Csilla
Illusztrálta: Baranyai András
Kiadó: Pozsonyi Pagony
Oldalszám: 72
Első fejezet: A megérkezés
Amelyben villamossal is mentünk, hogy megismerhessük a vendégünket, hisz nagyon vártuk
Doma vagyok. Budapesten lakunk a Gellért térnél. Ha kiállok az erkélyre, látom az egész várost, a villamosokat, a buszokat, még a hajókat is. Innen nézem őket. Sőt én irányítom a város forgalmát! Anyukám régi dobozából ugyanis előkerült egy hangszer, úgy hívják: triola. Először csak fújtam, fújtam, dallamokat találtam ki rajta. Aztán rájöttem, hogy igaziból ez egy titkos forgalomirányító készülék. Ha a sárga billentyűt nyomom meg rajta, akkor a villamosok és a földalattik mehetnek, ha a pirosat, akkor a trolik, a fogaskerekűk, a gyermekvasút. Kék billentyűkre a buszok és a metrók közlekednek. Épp ezzel voltam elfoglalva akkor is, amikor anyukám kiszólt az erkélyre:
|
|
Amíg utazunk (2) - Amíg zötyögünk |
pagony.hu |
2015.08.18. 19:07 |
  Nanuk visszatért Budapestre, Doma nőtt egy csomót, Panni még mindig Nanuk játékfelesége az eszkimógyerek anyukája. Bali bácsi mindent tud a városról, és nem átall mindet elő is adni a gyerekeknek - ráadásul Olgika néniben érdeklődő és hasonlóan mindenttudó társra lel.
Gévai Csilla utánozhatatlan humorával, Baranyai b. András zseniális rajzailva és sok-sok infóval jön az Amíg zötyögünk!
|
|
Amíg utazunk (3) - Amíg repülünk |
pagony.hu |
2015.08.16. 13:05 |
  Anya levelet kapott. Meghívták egy tudományos konferenciára Alaszkába, ahol Nanuk és családja él. Csakhogy Doma és Panni nem mehet. Hát nem szörnyű igazságtalanság? Rengeteg furfanggal, titkos tervet szőve, kalandok közepette a két gyerek eléri, hogy õk is repülhessenek Nanuk karjaiba! Persze most is Bali bácsi segít rajtuk.
Miközben Domáék készülődnek, járunk velük a Ferihegyen, a Repüléstörténeti Kiállításon, Budapest egykorvolt hidroplán kikötõjében, és azt is megtudjuk, kik és hogyan találták fel a repülést. Végül pedig elkísérjük őket a hosszú-hosszú útra repülőtereken, terminálokon keresztül, kisebb és nagyobb gépeken utazva.
Én is akarok menni!
Melyben Doma elmeséli, hogy miért jó élni, majd beavat egy igazán remek tervbe, ami a Gellért téren veszi kezdetét és Alaszkában válik valósággá.
|
|
Anyát megoperálták |
|
2017.03.01. 14:38 |
Írta: Tóth Krisztina, illusztrálta: Hitka Viktória. Móra Könyvkiadó, 2015., 48 oldal
Gyermekien derűs az a hang, ahogyan Tóth Krisztina kislány hőse a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyerek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is.
Anya délután szokott értem jönni az óvodába. Felkelés után megesszük az uzsonnát, addigra általában odaér.
Egyik délután hiába vártam őt, a konyhás nénik már visszavitték a tálcákat. Nagyon aggódtam, mert a Mókus csoportban van egy olyan gyerek, akiért mindig későn, már sötétben jönnek. Féltem, nehogy velem is ez történjen.
Amikor már majdnem én is sírtam, megérkezett anya. Azt mondta, ne haragudjak, hogy kicsit késett, de orvosnál volt és várnia kellett.
|
|
Aprótörpe indiánok (1) |
|
2017.03.01. 00:33 |
 Írta: Erdős István
Illusztrátor: Pásztohy Panka
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft, 2012
Oldalszám: 56
Erdős István első mesekönyvében két bátor indiángyerek, Táncoló Pitypang és Ásítő Felhő kalandjairól olvashatunk. Táncoló Pitypang heves és vakmerő, Ásító Felhő bölcs és megfontolt, de mindketten segítőkészek és nagyon szeretik a veszélyes küldetéseket, így aztán készek bármikor megmenti a törzset vagy valamelyik tagját. Meséik a sziklás hegyek, égimeszelő fenyők nagyon indiános, nagyon amerikai tájain játszódnak. A kötetet Pásztohy Panka képei illusztrálják.
 A gombavadászat
– Itt sincs egy gomba sem! – kiáltott fel csalódottan Táncoló Pitypang, és kimászott a szederbokor alól. Kirázta a száraz leveleket hosszú fekete hajából, és tanácstalanul nézett barátnőjére.
– Talán elmehetnénk a vízmosáson túlra, ott még biztos találunk párat – mosolygott Ásító Felhő.
Az erdőnek ebbe a távoli sarkába ritkán vetődtek a Manik indiánok, mert az odavezető út nehéz volt, veszélyes, és ráadásul nagyon fárasztó is.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
